Lehet..hogy abban hiszel, hogy minden esemény okkal történt az életedben Veled és a fejlődésedet szolgálta..de mi van, ha egy napon lehull a fátyol, és megérted, hogy kihasználtak..mocskosul, aljasul..szép szavak mögé bújva egy bizonyos cél elérésében? És a legszebb az egészben, hogy megbocsájtasz..de akkor majdnem belehaltál..felállsz..és már nem úgy szereted..soha többet..a pillanat, az a pillanat soha többet nem jön vissza...
Megérted elmúlt...valaminek vége lett..fáj..nagyon fáj..úgy érzed belehalsz...már nem érdekel semmi...nem akarsz élni..egyszerűen annyira fáj, hogy már nem bírod elviselni..és nem is akarod...nem gyűlölöd, nem haragszol rá, csak nem érted, miért? Miért éppen Veled?
Abban a pillanatban meghal a lelked...üres leszel..monoton robotként gondolatok nélkül végzed a dolgod...mert nem akarsz rágondolni..ha megteszed..elveszel..nem szabadulsz Tőle...Ki kell irtanod...ki kell tépned magadból...nagyon nehéz...főleg az első néhány nap...utána azt veszed észre, egyre kevesebbet gondolsz rá...már nem fáj annyira..a sebek hegedni kezdenek..már csak emlék lesz..már nem vágysz rá..valami elveszett..már nem látod a ragyogását...már nem vonz(annyira). Az idő...telik...múlik..és elfelejted...egy ideig...van melletted más(mások) akik szeretnek, szeretni akarnak..akiknek fontos vagy...hagyod..óvatosan...de nincs meg az a parázs..az az aprócska fény, amelyet Ő táplált Benned...rájössz, csak áltatod magad...még mindig szereted..de már nem úgy..ha újra felbukkan az életedben egy- egy pillanatra, már csak legyintesz..jól van, csak szenvedj, Te is ezt okoztad- gondolod magadban...és már nem érdekel..
Felálltál..nehezen..élsz újra, de a lelked még halovány és csendes Benned...nem akar szárnyalni, erőtlen és gyenge...Ekkora büdös nagy pofont még soha nem kaptam eddig...szinte beleszédültem...de itt vagyok..és ha bágyadtan is, de újra mosolygok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése