A mosoly(a férfi és a nő szemszögéből)

Lényemből áradóan általában sokat mosolygok. Szeretek mosolyogni..főleg nyáron. Ősszel és télen már bágyadtabb a mosolyom. Egy köszönöm és mosoly, elképesztően (tud) hatni másokra. Mosolygok, mert ilyen vagyok: barátságos, bájos, kommunikativ.
De lassan rá kell jönnöm, hogy a mosoly nem mindenkinek azt jelenti, amit nekem.
Rámosolygok valakire: mert feltűnően néz, mert kérdez valamit, mert kér valamit...azt gondolom:- Rendben, megmondom hol van ez és ez...
Igen, adok 200ft-ot, hát ha segítek vele, legalább meglesz a mai reggelid
Vagy mosolygok, mert Ő is mosolyog és a mosoly(nálam) mosolyt szül.
De a férfiaknak( sajnos) mást jelent a mosolyom.:-(
Találkozok valakivel, mert kell..muszáj..előre le van szervezve...mosolygok, mert örülök, hogy láthatom az életben még ha egyetlen pillanatra is.
De neki azt jelenti: Mosolyogsz, jó vagyok Nálad, tetszem Neked, nyomulok, dőlni fogsz...
De ez nem így van...egyetlen valós pillanatból nem tudom megállapítani, hogy jó fej-e? A tetszés..talán szimpatikus..de ez csak a külső, ami nálam nem (nagyon) számít.
És hogy nyomulhat...Neem! Ne nyomuljon, nem fogok dőlni!!!
Úgy hogy vigyázni kell most már kire hogyan mosolygok..