Az az Egy

Az az Egy

Az az Egy voltál nekem
Kit soha nem feledek
Kit még mindig mélyen
magamban érzek, bár
Ma már másképpen.



Az az Egy voltál
Kivel együtt szárnyalt
a lelkem, Fénytelen
sötét éjjeleken csak
Érted éltem, a reményt
Te éltetted bennem.



Az az Egy voltál, kit
szerettem, úgy ahogyan 
senkit eddigi életemben
Az az Egy, ki lehozta
nekem a napot, s a holdat
S ha sírtam, a csillagokat.


Az az Egy, kire azt hittem
pótolhatatlan, s örökké tart
majd. Elmúlt. Az érzés megfakult
Elengedtelek, s Nélküled telnek
el a napok.



Pótolható vagy Te is, mint
annyi minden az életben
Szerettelek, s talán még 
most is szeretlek, bár sivár
üres az életem Nélküled.
Elengedtelek, kitéptelek
kiszakadt Lélekdarab
Járd ezentúl egyedül az utadat!