Vártalak

Vártalak


Szürke, hideg őszi
napok jöttek, s lelkem
is elveszni látszott a
felbukkanó ködben.


Fáradtság, szomorúság
vonult át az idő mókus-
kerekén, Nem akartam élni
Már nem akartam a fényt.


Elengedtelek. Próbáltam
kiirtani, elűzni az érzést
Nehezen s sokáig tartott
a felejtés.


Csak áltattam magam
dacoltam a tudattal
Lelkem lakattal bezárt
tükrében, végig itt
voltál magamban.


Még mindig látlak,
ha mélyen önmagamba
nézek, Még mindig vissza-
vágyom az együtt töltött
mámorral átitatott időket.


Még mindig érzem
bennem csendes, nyugodt
lényed, Még mindig
Még mindig szeretlek
Téged.