Lehunyt szemek
Fáradtan terülök el ágyamon
Túlhajszolt lényem pihenni
szeretne, szomjasan áhítom
a csendet s magamba szívom
minden másodperc töredékében.
Lehunyt szemeim mögött
Elém toppan képed, látlak
ahogyan büszkén, de egyedül
sétálsz s elveszel a ködben.
Háttal állsz nekem
Nem látom az arcod
De érezlek. Érzem minden
fájdalommal átitatott
mozdulatod.
A mosoly csábos arcodról
elköltözött, átadta helyét
a zordon tekintetnek, mely
valami után élesen kutatva
Hideg s fénytelen ruhát öltött.
Emberek vesznek körül,
Kiket régebbről ismerhetsz
Becsapod magad, azt
hiszed jó így, pedig
érzem magányos,
s csendes fájdalmadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése