Könnyes szemmel

Könnyes szemmel


Könnyes szemmel fekszem

az ágyon, fekszem az ágyon

s a csend szavát várom.

Várom a csend szavát, hogy

a gondolat szálljon el, pihenjen

végre a tudat, áhítanám a

megváltó álmokat.




Könnyes szemmel fekszem

az ágyon, fekszem az ágyon

társam a magányom s benne

minden bánatom. Minden

bánatom, melyeket az élet

adott, súlyos kövekként

nyomják lelkemet, húsomba

váj az összes fájdalom.




Könnyeim lefolynak égő

arcomon, tudom, egyenlőre

nem lesz több harcom. Feladom.

Elvonulok a hatalmas sziklához

S magammal viszem kínzó

                                                       Lélekmagányom.