A múlt...

Akárhogy is tiltakozunk a múlt ellen, hogy csak a jelen számít , a most, azért időközönként visszaköszön a múlt. Persze, ez is ok-okozati összefüggés...mert gondolunk rá, és a mélyből elővadásszuk. Minden emlék és személy addig él bennünk, amíg a tudatunk által életben tartjuk. De néha  a múlt és a jelen, egy síkra téved(ezt eddig még nem tapasztaltam).
Az este kezembe vettem egy tavasszal publikált verses kötetemet, és beleolvasgattam, miután kiéltem előtte írói hajlamomat versek és blogok formájában. Beleolvastam..és elcsodálkoztam rajta, hogy akkor milyeneket írtam, és a mostani milyenek. Akik követnek figyelemmel(mert tudom, hogy vannak néhányan:-)...), ők láthatják a változást, az írásomban is. Én is láttam, vagy inkább éreztem.
A vershez egy jó múzsa kell, vagy egy elképzelt , vagy megélt, átélt esemény..vágy, sóvárgás, szeretkezés, évszak, egy helyzet..stb.
Nos..a verseim múzsától függőek. Más múzsám volt tavasszal, és mások vannak most. A különbség látszik..jól érzékelhető, hogy soha nincs két egyforma érzés..egyformán nem lehet szeretni sem..ahogyan kétszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba..