Üres lelkem pihenni óhajt, fáradt vagyok, fáradt egész lényem, s már óhajtom a csendet. Pihennem kell! Erőt kell gyűjtenem! Fel kell töltődjek!
Most egyedül vagyok. Elűzök magamból minden gondolatot. Élvezni akarom magát a létezést! Lehunyom a szemem, jólesik a sötétség, majd oszlani kezd a képzeletbeli homály, lassan, kivehetően látlak Téged. Utunk ketté vált, nélkülem jársz. Én is magányosan vívom mindennapjaim apró csatáját. Olykor felemésztenek a gondok, elárasztanak, megtörnek szürke hétköznapok. Néha érezlek. érzem fájdalmas magányod, lelkem távolról követ, s figyeli halk, megfontolt lépteidet. Elhagytál...már nem fogod a kezem...nem vezetsz...
Nélküled létezem, nem érzékelem a fényt..sivárrá, unalmassá vált kényszer- életem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése