Lélekmagányom

Lélekmagányom

Üres lelkem egyedül,

magányosan létezett

Elűztem minden zavaró

gondolatot, s csak hagytam

hogy lézengjen.


Szabad perceimben

érzem a hiányt, érzem, 

hogy valami kell, kell

Valaki, aki oldaná s 

kitöltené a tátongó,

kínzó ,ordító 

Lélekmagányt.


Lelkem megpihenve

létezik, kimerítő,

fárasztó lélekharcok

után, Kell valaki, 

nagyon kell, ki átölelne

minden magányos éjszakán.