Nagyon
szeretek utazni..majdnem mindegy, hogy hova, csak utazzunk. Vonattal
nem éppen szeretek, de mivel a fiammal mentünk, így kedvezményt kaptam a
vonaton, és így maradt a vonat. Sajnos. Ugyanis hajnalban három órát
teljesen hideg, fűtetlen kocsiban utaztunk végig. Annyira fáztunk, hogy
az orrunk lefagyott. Leszálltunk a Keletiben, kisfiam nem bírt beszélni
annyira fázott. Gondoltam panaszt teszek, mert ez így nem fair, de aztán
hagytam az egészet. Megérkezett csodálatos szépségű lánykám és beültünk
az Aréna Plázába kávézni, és hogy szívem csücske felmelegedjen..de nem
esemény blogot akarok írni, hanem az érzésekről.
Hogy mennyire éreztem azt, hogy milyen csodálatos anyának lenni..talán
még azt is megkockáztatom, hogy fiatal anyának lenni...Egy felnőtt lány,
és egy kamasz fiú..a család...csonka család, mert férjem a munkája
miatt nem jött velünk, de nem baj, mert szeretem az ilyen szabad
kiruccanásokat...
Itt éreztem azt, ahogyan magamhoz öleltem a lányomat, és mindkettőnk
szeméből legördültek a meghatódottság, a szeretet könnyei..az együtt
töltött séták, vásárlások varázsát, és persze vasárnap meglátogattuk, a
Fiumei úti sírkertet(Lordh) barátom ajánlásának köszönhetően. Nem jártuk
be az egész 56hektárnyi területet, de elég nagy részt
megtekintettünk..megcsodáltunk, és átjárt bennünket a sírkert csendje, a
történelem elmúlt aprócska szele, és bizony tiszteletünket tettük egy-
két kedvencem sírjánál: Ady, Petőfi..stb.
Leültünk egy kispadra, és csak szép csendben élveztük, ahogy arcunkat
simogatja az őszi napfény, ahogyan lábunk előtt hatalmas gesztenyék
fekszenek a földön, és magát ennek a helynek a csendes varázsát...
De a hétvége gyorsan elrepült, a búcsúzás fájt(mint mindig), de a sors
kárpótolt bennünket..visszafele a vonaton első osztályon utaztunk, csak
ketten a fiammal egy fülkében, kihúztuk és mélyen, nyugodtan aludtunk az
úton...
És hatalmas mosolyra derült arcunk, mikor megláttuk az elébünk igyekvő férjemet..aki mindig hazavár minket.....
Szép érzések, szép pillanatok..amelyek érzelmi többletet adnak, hosszú, poros utunk során...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése