Átéreztem

-Ha találkozunk, nem rózsákat, hanem egy billentyűzetet fogsz kapni tőlem- közölte a fiú.
-Tessék?- lepődtem meg a kijelentésen.
-Szétírod az ujjacskáidat, és gondolom, már lekoptak a betűk.
Eltalálta. A laptopomon már szétírtam a betűket, némelyik le is van kopva. De van ennek előnye is, mert szinte csak én tudok írni rajta...az én kis társam.
-Egy billentyűcsere 10-15000 ft- feleltem csendesen.
-És muszáj a pénzre gondolnod?
-Nem. De ne verd költségekbe miattam magad!
Bevallom, jólesett. Egy fiú, aki adni akar...nem egy parkba cipelve még egy rohadt kávét is sajnálva tőlem!
Ismerem..ismerjük egymást..és szeretjük..már két éve...sokat hülyéskedünk együtt. Aztán ma megláttam nála  a legújabb verseim közül egyet.
Akkor döbbentem rá: Ennyire mélyen érezne magában? Erre nem gondoltam!
És akkor átéreztem, azt amit Ő érezhetett minden távozásomkor...tehetetlenséget, ürességet, hiányt. Mintha kiszakadt volna belőle valami...
Nem mehetek többet így el, másoknak szenvedést okozva. Megértettem, ma abban a pillanatban, ahogyan a versemet megláttam nála...