Várlak

Várlak

 

 

Nem tudom, ki vagy,

Még nem látom, ki vagy

Alakod homály fedi

Arcod nem láthatom,

Lehet nem ember, s nem

egy férfi, egy nemtelen 

lélek , ki magával 

akar vinni.

Olykor magányos 

óráimban, a csend

jótékony hatása alatt

Kínzóan sóvárogva érzem

Őrült, de óvatos 

vonzásodat.



Mondd, mikor tudhatom

meg titokzatos kiléted?

Mondd, mikor kapok 

választ bennem rejlő

megannyi kérdésre?


Mondd , miért engem

választottál a 

rengetegből? Miért én

vagyok ki érzi, hogy

létünk csak együtt 

lesz beteljesült?


Várlak. Mindig is 

vártalak. Éreztem

magamban megfoghatat-

lan lényed, szereteted

s olykor megvillantottad

játékos lelkedet.



Hogy akarlak-e?

Nem tudom, csak azt,

hogy nincs választási

pontom. Kellesz nekem,

mint a levegő, hogy éljek

Kellesz nekem, hogy általad

valami varázslatos világit

reméljek.