Igen, megfordult a fejemben. Érdekes lenne, mert a nőket (bocsánat érte és tisztelet a kivételnek) nem nagyon bírom. Mindig is a férfiakkal találtam meg a közös hangot. Bennük bíztam meg jobban. Valahogy ők nem beszéltek ki(annyira).
Azóta tovább kutattam a lélek útját. Megértettem, hogy lélekpár csak egy létezik, még lelki társunk több is lehet. Nos, hogy nő lenne, nőben lakozna a lélekpárom, az kizárt. Érzem:-)
De lelki társam, lehet nő.
Van is egy, akiről tudok. Nagyon éreztük egymást. Egyszerre, egyre gondoltunk, befejeztük egymás megkezdett mondatait, egyszerre volt jó kedvünk, együtt viháncoltunk. Ha szomorú volt, én is az lettem.
De..találkoztunk, láthattam, és a valóság csalódás volt...azóta nem érzem őt magamban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése