2013. október 9., szerda

Majd egyszer a füledbe súgom

Írta nekem ma reggel valaki..De jó! Egyik ember a számba akarja súgni, a másik a fülembe...a harmadik vajon hova? És mit is?
És miért súgni? Mondja el! Nézzen a szemembe és mondja el, nyíltan őszintén és nem hazug szavakat kreálva, amelyek jelentése csak undort von maga után.
Azt akarom ne szép szavak mögé bújva férkőzzenek a bizalmamba..őszinteséget akarok..és olyan nyitottságot, amilyen én vagyok..
Ugyanis akkor azonnal tudok reagálni, hogy én mit akarok..

Pepe! Vádolsz..igazad van...mostanában elég rövid idő után lépni szoktam innen...Nem magyarázkodom, mert senkinek(a  férjemnek és önmagamnak talán) tartozom csak magyarázattal...ez a hely továbbra is a mocsár nekem..lehúz, leszív energiát rabol...kivéve mikor egy- két aprócska fény kivezet innen...
De azt hiszem megadtam a valós elérhetőségemet, ahol igazán én vagyok...Nem éltél vele..akkor ne ródd fel nekem, hogy eltűnök,,,,ismersz..nagyon is...tudod milyen érzékeny  a lelkem..és hagytalak,,,hogy találj önmagadra....látom, nem nagyon ment:-((
De éreztelek, érezlek(olykor ) egyetlen villanásra magamban..mondd, mennyivel lenne jobb, ha találkoznánk? Eddig akivel találkoztam..hm...nem írom le mi lett a vége...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése