Már néhányszor léptem innen, a legtöbbször ezért. Aztán visszagondoltam, olyan szép és kreatív volt a nyár, a HD nélkül. Viszont legutóbbi távozásomkor magammal vittem valakit, valahova. Oda ahol csak ketten léteztünk..ahol béke volt és csend...ahol nyugodtan alkottunk...és éreztük olykor egymás lelkét. Szép volt..de véget ért, mint minden ebben az életben...Visszajöttem ide, nem keresve senkit, de valaki várt itt...valaki aki úttalan utakon, de a végén mindig visszatalál hozzám...nos...neki is vége lett...kitöröltem magamból...és jó így...lettek új ismerőseim, többnyire arc nélküliek, amilyen én is vagyok. Aki kitartó és akivel elmélyül a barátságunk, azokkal találkozok(is). Dedikálom a könyvemet, vagy csak egy ölelés erejéig...én ebben semmi kivetnivalót nem találok...de nem gondolkoztam még el azon, hogy vajon utána mit érez a másik? Neki is ennyi? Jó láttalak, aranyos vagy..mosoly..és kész...
Egyszer megint bele kell képzelnem magam a másik nem helyzetébe...csak egy rövid ideig...
Szóval...máshol kellene írnom, mert ott meg hanyagolom az olvasóimat, néhányan már meg is jegyezték...
De hogy tűnjek el innen, mikor ma is megjegyezte valaki:"Megfogtál másodszorra is, éreztem azt a különös varázst, amit először egy másik profiloddal..."
És megköszönte, hogy vagyok, hogy írok:-((
Azt hiszem, ezért el kell viselnem az ok nélküli vádakat, amelyek az utóbbi időben ellenem irányultak. Bár számomra érthetetlen a miért-je, mert innen személyesen nem ismerek senkit...na, mindegy...
Aztán...Pepe, fogadott tesóm jogosan vetette a szememre, hogy "sose voltál mindig vagy"- vagyis eltűnök szó nélkül, mint a kámfor..és fájt neki..és nekem is fájtak a szavai...igaza van..de ha elvinném magammal oda, ahol csak ketten vagyunk, Ő nem bírná sokáig..tudom...
És...sajnálnám ezt a profilomat..annyira gyengéd, annyira érzelmes, kicsit fájdalmas..amilyen most valójában vagyok....De korlátoznom kell az itt töltött időmet:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése