2013. október 9., szerda

Szeress vagy menj tovább...

Az élet olykor produkál váratlan és furcsa helyzeteket...amitől félünk, amitől én félek az a gyász...önmagam halálától nem, de a hozzátartozóimétól rettegek. Egy társ, egy barát elvesztése szörnyű csapás az életben maradott személyek számára, még ha tudjuk is, hogy a halál csak egy átmeneti állapot egy másik dimenzióba...
Szóval..nem kívánom senkinek....elsősorban magamnak nem....már többször szembesültem a halállal, ő aztán könyörtelen, könnyek, ajánlatok, kérések- viszi akit akar....
Mit mondjak? Szörnyű volt...egy év kellett hozzá, hogy egyáltalán tudjak beszélni róla..könnyek nélkül..és, hogy ne marjon a  szívem körül a fájdalom....egy évig elvesztettem a mosolyom, minden vihorászásomat és eszemben sem volt értéktelen, játékos közösségi oldalakon lógni..még valaki miatt sem...
De mint már írtam, különbözőek vagyunk mi emberek, és ez a különbség emeli ki az értékes, egyedi embert az átlagtól..
Amit itt látok, az nekem fáj az elvesztett társ helyett......

De nem a halálról akartam írni ma reggel, még akkor sem, ha megfagyott minden..és hideg is van...bár a napocska derengeni kezd..de akkor is a deres táj, a befagyott kocsink képe- nem tetszik.

Szeress, vagy menj tovább....nem is olyan régen linkelte be nekem valaki ezt a zenét...már akkor meglepődtem rajta. Tessék? Mi ez az érzelmi zsarolás? Ez a szeretésre történő felszólítási ajánlat?
Szeretni nem lehet csak úgy valakit...néhány kép és néhány sor , mondat alapján pláne nem. Főleg nem, ha első látásra sem szoktam senkit megszeretni...mint tudjuk a külső, csak egy ruha, egy test, amit a lélek magára ölt..amely otthont ad neki.
Van a szlogen, amely nagyon tetszik: "Hiszel a  szerelemben első látásra, vagy bejöjjek még egyszer?" Erre rávágnám:"Igen, többször is gyere be!"
Szóval... a szerelemben meg amúgy sem hiszek..akik egy kicsit is ismernek, vagy olvasnak régebb óta több helyen is, tudják, hogy miért...
Azért mert az akkori pillanati állapotából, érzéseiből valaki megvillant egy darabot, még nem szerethetem. Max. érdekesnek tűnhet(az a része), sajnálhatom...el kezdhetek hozzá kötődni, de ennyiből még nem tudom szeretni...
Így tovább mentem, ahogyan Ő is eltűnt, szó nélkül, búcsú nélkül, ahogyan eddig is tette már többször is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése