Az
élet olykor produkál váratlan és furcsa helyzeteket...amitől félünk,
amitől én félek az a gyász...önmagam halálától nem, de a
hozzátartozóimétól rettegek. Egy társ, egy barát elvesztése szörnyű
csapás az életben maradott személyek számára, még ha tudjuk is, hogy a
halál csak egy átmeneti állapot egy másik dimenzióba...
Szóval..nem kívánom senkinek....elsősorban magamnak nem....már többször
szembesültem a halállal, ő aztán könyörtelen, könnyek, ajánlatok,
kérések- viszi akit akar....
Mit mondjak? Szörnyű volt...egy év kellett hozzá, hogy egyáltalán tudjak
beszélni róla..könnyek nélkül..és, hogy ne marjon a szívem körül a
fájdalom....egy évig elvesztettem a mosolyom, minden vihorászásomat és
eszemben sem volt értéktelen, játékos közösségi oldalakon lógni..még
valaki miatt sem...
De mint már írtam, különbözőek vagyunk mi emberek, és ez a különbség emeli ki az értékes, egyedi embert az átlagtól..
Amit itt látok, az nekem fáj az elvesztett társ helyett......
De nem a halálról akartam írni ma reggel, még akkor sem, ha megfagyott
minden..és hideg is van...bár a napocska derengeni kezd..de akkor is a
deres táj, a befagyott kocsink képe- nem tetszik.
Szeress, vagy menj tovább....nem is olyan régen linkelte be nekem valaki
ezt a zenét...már akkor meglepődtem rajta. Tessék? Mi ez az érzelmi
zsarolás? Ez a szeretésre történő felszólítási ajánlat?
Szeretni nem lehet csak úgy valakit...néhány kép és néhány sor , mondat
alapján pláne nem. Főleg nem, ha első látásra sem szoktam senkit
megszeretni...mint tudjuk a külső, csak egy ruha, egy test, amit a lélek
magára ölt..amely otthont ad neki.
Van a szlogen, amely nagyon tetszik: "Hiszel a szerelemben első
látásra, vagy bejöjjek még egyszer?" Erre rávágnám:"Igen, többször is
gyere be!"
Szóval... a szerelemben meg amúgy sem hiszek..akik egy kicsit is
ismernek, vagy olvasnak régebb óta több helyen is, tudják, hogy miért...
Azért mert az akkori pillanati állapotából, érzéseiből valaki megvillant
egy darabot, még nem szerethetem. Max. érdekesnek tűnhet(az a része),
sajnálhatom...el kezdhetek hozzá kötődni, de ennyiből még nem tudom
szeretni...
Így tovább mentem, ahogyan Ő is eltűnt, szó nélkül, búcsú nélkül, ahogyan eddig is tette már többször is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése