Teremts új világot!

Építsd fel a saját világodat!- írta nekem néhány hete valaki. Ahogy elolvastam, azonnal el is vetettem még a gondolatát is. Nem értettem pontosan, mit akar. Itt? Új világot? Na, ne!
Idő..idő..ideg, türelem, figyelem..önkontroll. Kis aprólékos építő munka, kirakó, puzzle. Nem is foglalkoztam többet vele. A férfivel sem és a gondolattal sem. Kitöröltem mindkettőt magamból.
Aztán telt -múlt az idő. lettek ismerőseim..jöttek..szépen, óvatosan. Régiek és újak egyaránt. Voltak olyanok is, akik agresszíven , követelőzve- szinte betörve, de ők el is maradtak..
Ahogyan tegnap kommunikáltam valakivel, eszembe ötlött, hogy itt az új világom. A szelíd lelkek..a csendes emberek közege.
Nem kell nekem tudatosan megteremtenem semmit, megteremtődik minden magától, alakul szépen és felépíti önmagát: az új világ...