Az út.
Mindenkinek van egy kijelölt útja , amelyen élete során többnyire végig megy. Ha nem, akkor öngyilkos lesz, vagy baleset erőszak áldozata...de mint minden ez is okkal történik..ilyenkor a lélek nem képes teljesíteni az önmaga által vállalt feladatot, és feladja. Visszamegy a lélekközösségbe...de most nem erről akarok írni.
Vártak itt gondolatok..értelmes gondolatok, amelyek bennem is gondolatokat képeztek..ez az eszmecsere, vagy kommunikáció. És visszavezettek a múltba, hogy mi miért történt, vagy éppen nem történt meg. Hogy van-e ennek valami jelentősége? Lesz-e ennek építő jellege a további életemben? Nem tudom. De azt igen, hogy miért éppen most, miért éppen Ő és miért tárt fel dolgokat?
Nagy részét tudtam, éreztem, nem lepődtem meg. Nem szerethetünk minden embert(itt a földön) nem szerethet minket sem mindenki. Az emberek egy helyről jöttek, mégis mások.Másképpen gondolkoznak, más célokért élnek.
Tudom, hogy minden okkal történik velünk, és legyen az rossz vagy jó hatással ránk, a fejlődésünket szolgálja. Minden megélt helyzetünkből tanulunk, még ha nem is figyelünk mindig erre.
Vagyunk néhányan akik hiszünk abban, hogy a lélek él, egy teljesen külön életet a testtől..és hogy a lélek léte örök...
Akik így gondolkozunk, van egy másik életünk, egy mentális, gondolati síkon megteremtett, felépített saját életünk..amit nem kaptunk, hanem mi teremtettük, alakítjuk, éltetjük. Néha nehéz a két síkot együtt vinni. Van egy valós világunk, amelyben a testünkkel , a tudatunkkal élünk, és a mentális világunk, ahol csak a lélek létezik függetlenül a tudattól és a testtől...a lélek nem háborog, nem gyűlöl, nem ítél- csak szeret, elfogad, befogad, olykor összesimul, és szárnyal a lelki társunkkal, vagy a lélekpárunkkal. A tökéletes létezés számára az lenne, ha megtalálná a lélekpárját..ilyenkor egy másik dimenzióban lebeg..vele...ez semmihez nem hasonlítható érzés.
Valaki reggel feltette ezt a kérdést:"Hiszel eben?"...Nem csak hiszek..tudom...és ez teljesen más..ugye csak azt tudhatjuk, amit már egyszer vagy többször megtapasztaltunk...
Azok az emberek, akik nem a Nőt, vagy fordítva én sem a férfit, vagyis nem a nemet látjuk egymásban, ők képesek megtapasztalni a lélek szárnyalását...
Hogy lehet-e szerelmes a lélek? Szerintem ezt nem szerelemnek hívjuk, lélekegyesülésnek, amikor a leszületéskor kiszakadt lélekdarab(lélekpár) újra beillesztődik...
Mindenképpen félre kell tenni a vágyat. A vágy a test és a tudat terméke, közös megnyilvánulása, sóvárgása...
Néha nagyon nehéz együtt vinni a két síkot. Van hogy a valós világ nagyobb részt követel belőlünk..és mivel a lélek nem lázad, így csak szenved...ilyenkor kiszakítom magam a mentális világból....és nagyon fáj..sokkal jobban fáj bármilyen fizikai fájdalomnál..
90%-ban ezért történnek a profiltörléseim..amikor már annyira fáj az érzés, hogy képtelen vagyok elviselni..
Aztán néhány nap, a seb hegedni kezd,a vérpatak felszívódik..a lélek üres lesz, de feláll...létezik, vegetál..de nem szárnyal..és a tudat nem örül a győzelemnek..csendben van, hallgat, figyel..és együtt érez a lélekkel...
Beza....-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése