Imádom....

A szőlőt. Az epret és az őszibarackot(a sárga húsút). Nem is tudom, melyik gyümölcsöt szeretem a legjobban.A fiam szinte egyiket sem szereti, a férjem is csak az epret. Sok- sok cukorral. Így gyümölcsöt jóformán csak egyedül eszek.
A férjem ma meglepett. Vett nekem 2 kg hatalmas szemű szőlőt. Hogy mikor eszem meg? Nem tudom.Én imádom, de az epém már nem annyira. Rá is gondolnom kell.
Péntek van. Hétvége. Délután Szegedre indultunk. Csodás, ragyogó nyári napsütésben, 26fok volt.(Mint nyáron). Egyetlen pillanatra megfordult a fejemben , hogy szoknyába kellene mennem. De az idő sajnos nagy úr az életemben, nem volt idő tollászkodni, maradt a nadrág. Ahogy haladtunk az úton, néztük az őszies ruhába öltözött természetet. A fák lombkoronája felvette sárga- barna- piros ruháját. Egyenesen sorakoztak az út két oldalán. Felettünk a szétszórt bárányfelhőkkel díszített ég kékje magasodott. Szép volt. Olyan nyugtató érzés. Ilyenkor tudok egy picit pihenni, mert ha otthon vagyok mindig találok valami tennivalót. Eszembe jutott az elmúlt néhány nap. Húzós hét áll mögöttem. Fáradt vagyok.Délelőtt fájt a fejem is. Valaki tanácsolta, pihenjem ki magam..hiszen hétvégén csodás meleg idő lesz...Azt hiszem, azt fogom tenni. Fel kell töltődni!