2013. október 9., szerda

Annyira szép

Nagyon szeretem a verseket..nem mondom, hogy minden verset..az olyan verseket, amelyeknek mondanivalója van..amelynek mögé kell nézni..és látni..azt látni, amit a költő akart kifejezni..és azt is amit én érzek általa. Vannak kedvenceim: Ady, Radnóti, Edgar Allan Poe.....néha Reményik ..Nagy László..stb...

De ez a vers a csontomig hatolt..annyira, de annyira érzem...

 



Radnóti Miklós: Bájoló



Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.


 
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése