Nagyon
szeretem a verseket..nem mondom, hogy minden verset..az olyan verseket,
amelyeknek mondanivalója van..amelynek mögé kell nézni..és látni..azt
látni, amit a költő akart kifejezni..és azt is amit én érzek általa.
Vannak kedvenceim: Ady, Radnóti, Edgar Allan Poe.....néha Reményik
..Nagy László..stb...
De ez a vers a csontomig hatolt..annyira, de annyira érzem...
De ez a vers a csontomig hatolt..annyira, de annyira érzem...
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése