-Mert a fotókon nem szeretek mosolyogni! Olyan idétlennek érzem magam, ahogy a kamerában is. Pedig a lányom imádja a mosolygós képeimet!
-Szép a mosolyod!
-Köszönöm! A lány újra rámosolygott a mellette sétáló fiúra. Azzal a meleg, szeretettel teli, kicsit sejtelmes mosollyal. Amilyen az Ő mosolya volt. Őszinte, biztató, nyugtató, de ugyanakkor egy kicsit izgató...
A fiú nagyot nyelt. Már enyhült a zavara. A lány lénye megnyugtatta. Ahogy vele volt, nem gondolt a fájdalmára, az önmagának kreált hülyeségeire, világfájdalmára. Elfelejtett mindent. Könnyed volt és laza.
A lány egy kellemesen (elit) kávézóhoz vezette. Kivonta karját a fiúéból, majd a fiúnak helyet mutatott.
-Mit kérsz? Kávé, Capuccino, forró csokit?
A fiú meglepődött.
Tessék? Ő akar meghívni?A nő? Nehogy már! Férfi énje lázadni kezdett. Én vagyok a férfi!
A lány látta a gondolatait és újra elmosolyodott. Rámosolygott a rajta kapott fiúra.
-Nem, nem! Hagyd! Én szeretnélek meghívni! Lesz még alkalom, hogy visszahívj!
Talán..szeretném...
A fiú nem akart vitázni vele. Olyan aranyos volt, olyan bájos, és határozott. Amilyennek megismerte. Olyan nő, aki tudja, mit akar. Talán ezért is csodálta. Olyan volt, amilyennek mindig is elképzelte.
-Capuccinót!
-Rendben.
A lány a pulthoz sétált. Mosollyal az arcán, udvariasan kérte ki az italokat. Fizetett, majd szervírozta a fiúnak. Aki még mindig őt nézte.
-Ha így nézel, zavarba hozol!
-Nem hinném! Te nem szoktál zavarban lenni! Ismerlek!
A lány újra mosolygott. Most a fiú kérdezett.
-Akkor..visszakérdezek. Első benyomás rólam?
-Még nem éreztem- villantotta meg a lány pajkos énjét. Tudod mi jutott eszembe?
Amikor játszottunk, hogy letoltalak, mert azt merted írni, hogy"elpicsázlak". És el is picsáztál:DD
Erre a fiú arcán is felsejlett egy halvány mosoly. Emlékek. Mennyit játszottunk! Mennyit beszélgettünk! Szép és néha fájdalmas percek, órák.
-Mennyire hiányoztál! Fájt a hiányod! Utálom, ha eltűnsz! Ne tedd többet- kérlek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése