Az ember társas lény. Szüksége van társaságra, amelyben jól érzi magát.Már akinek...családra, barátokra, ismerősökre..mert egyedül talán meghalna..a lelke legalábbis...és kinek mondaná el a gondolatait? Max. leírná, hogy ne bolonduljon meg. Én kommunikatív embernek tartom magam. Mindenkivel tudok beszélni, egy darabig biztosan. Amíg a másik fél nem szemtelenkedik, mert ha igen, akkor mások szerint gyilkolok a szavaimmal...Bár én nem érzem ennek a súlyát...
Néha kell a csend..hogy tudjak alkotni, írni. De mostanában kevés jut belőle..dolgozom- sokat..és egyre több teendőt találok még mellé magamnak...este már nincs erőm írni..max. 1-2 verset..máskor 8-10-et írtam egy este...nem haladok a regényemmel sem..a blogok felőrölnek..de annyi szép érzést kapok minden nap! Vagy a szeretet hulláma suhan át rajtam enyhe melegség kíséretében egy mosolyt fakasztva arcomon, vagy a fájdalom, az együttérzés könnyei..mert ilyen is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése