Két tűz között

-Nahát Nina! –a néni szája hatalmas mosolyra húzódott.

Marina helyet foglalt.

-Kérsz egy kévát Nina? –kérdezte a néni.

-Igen,elfogadom.Köszönöm.

Tyler kiment a konyhába.

-Mesélj Nina,hogy telt az éjszakád Williamnél?

Marina nem akarta kijavítani,hogy Willhelm a férfi neve.

-Remekül,köszönöm.Mintha mindig is együtt aludtunk volna. Olyan meghitt volt.

-Ennek örülök Nina.A férfi szeret téged,ez látszik rajta.

-Én is szeretem őt,Barbara.

Tyler  erre a szóra lépett be a kávékkal a nappaliba. Kezében megremegett a tálca.Egyetlen pillanatra összevillant a tekintetük. Mintha Tyler szemében ez lett volna:Miért ő?

Marina rámosolygott a férfire.

-Köszönöm Tyler. Te jól vagy?-fordult a férfihez.

-Hm..igen.Még szokatlan nekem az új hely,de kezdek beilleszkedni. Bár az éjjel nagyon jól aludtam az új ágyneműben.

Marina erre a mondatra félrenyélt és köhögni kezdett. Majd elpirult.

-Barbara,Ön jól van?-kérdezte meg a nénit.

-Igen Nina,jó,hogy nem vagyok egyedül. Tyler olyan mintha itt sem lenne. Csendes,figyelmes,szolgálatkész. De Te ezért hiányzol ám!

Most is itt vagyok,mondtam,hogy nem szabadul meg tőlem. Van egy jó hírem..és kis szünetet tartott,hogy fokozza a hatást.Szombaton jönnek a gyermekeim.

-Ez komoly Nina?

-Igen.Matt beleegyezett,bár nehezen.

-Nem akarlak faggatni-szólaalt meg Barbara,de Matt tud Will-ről?

-Nem!-felelte Nina. De mielőtt rosszat gondolna rólam elárulom,hogy a férjemnek szeretője van.Én mint nő,már nem érdeklem,.

-Értelek.Akkor minél hamarabb közöld vele a tényeket.

-Az lesz-bólintott Nina.

Tyler tudta.Neki mesélte.És ő nem értette a férjet.Hogy hidegülhet el egy ilyen csupaszív nőtől,mint amilyen Marina.Ezzel Will karjába hajtotta a nőt.Ő is szerette valamilyen szinten. Mint lelke másik felét.Érezte a lányt akkor is,ha nem volt vele.Benne élt.

-Nina,a fiad elég nagy már,és furcsa lesz,hogy nem egy idős néninél dolgozol.

-Majd megoldom azt a részt valahogy.

-Szeretettel várlak vasárnap ebédre a gyerekeiddel együtt.Persze Willt is.

-Eljövünk Barbara,ígérem.És köszönöm.

Barbara bevonult a szobájába.Hagyta a lányt kettesben Tylerrel.

A férfi leült melléa  díványra.

-Nos?-nézett rá kérdőn Marina.

-Tetszik. Kényelmes.Igaz,hogy nem főzök úgy,mint Te,de majd belejövök.Délután van 1-2 óra szabadidőm.Olyankor pihenek és gondolkozom.Olyan csend van,csend és nyugalom.

Szép ez a sok virág.Barbara mondta,hogy Te ültetted.

Marina rámosolygott a férfire.

-Tudod,hogy szeretem a virágokat.

-Ja,jut eszembe-szólalt meg Tyler,a cicákat jól megszelídítetted! Úgy jönnek utánam,mint a pulikutyák.

-Tyler,a cicák mindig rád emlékeztettek.örülök,hogy itt vagy mellettem-és megölelte a férfit.Ahogy hozzáért,érezte,hogy lelke megérinti a férfiét,szinte beleolvad az övébe.

-Jól vagy Sedé?

-Igen.Boldog vagyok.De mennem kell.Nyugodtan hívj fel,ha nem tudsz valamit.

Mit csinálsz a szabadnapodon?

-Még nem tudom.

-Ha ráérek,megmutatom Neked a kultúrházat,én mindig ott neteztem.Meg a boltokat,a hamburgerbárt,és a szökőkutat.

-Én meg majd jól lelocsollak.

Marina elvigyorodott.

-Sajnos,mennem kell.Szia,és vigyázz magadra.Meg Barbarára is. Megyek elköszönök még tőle.

Marina halkan bekopogott a nénihez.

-Mentem Barbara,majd vasárnap jövünk a gyerekekkel!

-Szia Nina!

Marina taxiba ült,majd hazament.Will még nem volt otthon.Bekapcsolta  aTv-t.zenecsatornát nézett.Közben elszunnyadt. Ajtócsapódásra ébredt.

-Halihóóó,megjöttem!Óhh bocsánat,nem akartalak felébreszteni.

Marina álmosan dörzsölte meg a szemét.

-Szia Szerelmem! Elszunnyadtam,ne haragudj.

-Nem haragszom.Will átölelte a nőt gyengéd csókot lehelve ajkaira.

-Milyen napod volt Drágám?

-A szokásos.

-És Neked?

-Voltam Barbaránál.Jól van,örül,hogy nincs egyedül.Will nem nézett rá,ahogyan ezt kérdezte.

-És Tyler?

-Jól van.Nyugodtnak tűnt.Bár ő elég nehezen illeszkedik be.

-Éhes vagy,Szívem?

-Nem,köszönöm.

-Kávét,vagy készítsek egy forró csokit?-unszolta tovább Marina.

-Átöltözöm,és pakolunk?

-Persze.Átrendezzük a lakást.

Marina felkelt és el kezdte kikötni a férfi nyakkendőjét.Majd az ingét gombolta.Gyengéden lesímította  a férfi válláról,ujjaival követve az ing vonalát a férfi bőrén. Will bőre meleg volt és hirtelen libabőrös lett. Marina végigsímitotta a férfi hátát,majd ujjai a férfi nadrággombját találták meg.Ajkával finoman csókolni kezdte a mellkasát,majd haladt lefelé a nadrággombhoz közelítve. Will lélegzete el-elakadozott. Beledúrt a lány fénylő hajába.

-Szeretlek Marja.

-Én is Will,és tovább folytatta a műveletet.Kigombolta a férfi nadrágját,majd csak futólag egyetlen percre,keze megérintette a férfi domborodó boxerjét.Kezét ajka követte ,a nadrágon át puha csókokat lehelt a domborodásra,majd finoman majd finoman legördítette a férfi csípőjéről.Ajkával kényeztette a férfit.Szeretkeztek hosszan és szenvedélyesen.Fel sem tűnt egyikőjüknek sem,hogy Will most nem „vigyázott”.Aléltan feküdtek egymás mellett.Marina ujjaival köröket rajzolt a férfi mellkasára.

-Így nem lesz a pakolásból semmi-szólalt meg Marina.

-A pakolás megvár-és Will megismételte a szeretkezésüket.

-Ha így folytatja Uram, nem hogy pakolni,hanem holnap menni sem bírok majd.

-Holnap itthon leszek veled-közölte a férfi,és csókokkal halmozta el Marina arcát.

-De jó!-bevallom,nem szeretek egyedül.

-Ma sem voltál egyedül!

-Na jó,ma kivételesen nem.

-Marja,bármikor bekapcsolhatod a számítógépet.

A tied is,minden ami a házban található.

-Nekem csak egyetlen darabja kell a háznak-nézett rá huncutul a  lány.

-Mi lenne az? Mit szeretnél?

-Téged! Nekem csak Te kellesz Will.Nem érdekel a pénzed,a luxus,csak Te és a lényed!

A férfi újra a lány fölé került.Testével betakarta Marinát.A pakolásból semmi nem lett.

Zuhanyoztak,Marina vacsorát készített,Will bekapcsolta a számítógépet.Mintha már régóta férj-feleség lettek volna.Egyetlen hangos szóváltás nem történt közöttük.

Csütörtök reggel volt.Ma van Tyler szabadnapja.

Vajon hova megy a férfi?

Meg kellene mutatni neki néhány helyet:a kultúrházat,a postát,a boltot,ahol vásárolni szokott.

De nem teheti ezt Will-lel.Amíg a férfi dolgozik,nem lóghat a barátjával,akármennyire is szeretné.

-Marja,ma később jövök ebédelni.Nyugodtan elmehetsz Tylerrel a boltba,kultúrházba vagy ahova szeretnéd.

Marina meglepődött.Már is unna?

Odalök egy másik férfinek? Csak ennyi volt a nagyszerelem?-és szája sírásra görbült.

-Nem,Kicsim kellesz,szeretlek.Csak nem akarom,hogy itthon egyedül bezárva érezd magad.

Tudom,hogy szeretsz,ezért bízom benned,látom a szemeidben.

Marina nem nyugodott meg.Furcsa volt ez az egész helyzet.

A férfi belelát a gondolataiba.

-Will,mikor vesszük meg a virágokat?

-Délután,ha megjövök,pakolunk.Most már elpakoljuka  dolgokat,amiket vettünk.Átrendezzük a lakást.Magához ölelte Marinát.

-Mennem kell,majd jövök.Ne aggódj Szívem.Puha csókot adott a lány ajkára és elment.