Játékok a polcon..folytatás

Miután a plüssnyuszit elvitte egy kisgyerek,a plüssmackó magányos lett. Hiányzott neki a plüssnyuszi.Még ha nem is szólt hozzá,de itt volt mellette,érezte a jelenlétét és szerethette.Mikor hátat fordított neki haragjában,az is jobb volt,mint ez a magány.Mert érezte a jelenlétét...és szerette. Bár ezt magától nem tudta kimondani.
Fájt neki a plüssnyuszi,a szerelme hiánya.
Vajon hova vitte el a kisgyerek a társát?
Lehet,ő is megunja egyszer a büszke plüssnyuszit,akinek semmi nem volt jó.
Semmi nem volt jó?
De miért mondja ezt? Miért minősíti?Hiszen szereti!
Lelke azóta is utána sóvárog,szabályosan fáj a hiánya.
Csak annyit akart,hogy mondja ki a  szót magától:Szeretlek.
Ne azt,hogy én is,meg persze,meg kedvellek.Ez nem ugyanaz.
A legszebb magyar szó a köszönöm után a Szeretlek.
Ebben minden benne van:az elfogadás,a másik ember tisztelete,a másik ember utáni vágy...a szeretet.
Ő nem tudja kimondani! Makacs.Talán egy kicsit büszke is.
Így morfondírozott magában napról-napra.Magányos volt.Szívét égette a plüssnyuszi utáni vágy hiánya.
Egyik nap kinyílt az ajtó.Egy férfi lépett be rajta.A polchoz ment.A maci szíve hevesen vert.Várt..
A férfi felé nyúlt.Félelmet érzett.Vajon hova visz a férfi?
A férfi nem vitte sehova.felnyúlt a polcra,és felrakta a gyűrött,kopott állapotban lévő rég eltűnt társát,a plüssnyuszit.
A maci szeméből könnyek törtek elő. A nyuszi felé fordult és kimondta:Szeretlek
Végre kimondta a bűvös szót.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek,örökké-és a nyuszi a maci felé fordult.Így maradtak a polcon ,egymás felé fordulva az idők végezetéig.