2012. április 28., szombat

Idézetek....





Lesz olyan is amikor már nem lesz melletted,nem néz rád úgy,mint a legféltettebb kincsére és talán már nem is vesz észre...már csak egy leszel azok közül akiknek egykor azt mondta:szeretlek és ne félj, ne legyenek kétségeid attól,hogy nem vigyázok rád...már csak egy leszel de idővel már az az egy sem.Csak emlék marad az, ahogy szemedbe néz, ahogy megsimogat..de eljön majd az, amikor te is egy szép emlékként gondolsz vissza azokra az időkre...







„Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze, ebből sok minden nem igaz. Az élet csak remél...ni tanított meg. Remélni azt, hogy felismerem majd, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. És remélni azt, hogy a sebek idővel tényleg begyógyulnak! Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam ott kell lenniük…nélkülük üres lennék. . ”






Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben; én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá! Hatalmas kincs az életemben. Meglehet, ő az egész életem.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése