Őszinteség vagy menekülés?

Furcsák az emberek..vagy csak én látom másképpen őket? Az a bizonyos második esély, amelyben eddig nem hittem. De valaki azt írta nekem a múlt héten. Igen, van még esélyem nála rengeteg..Nos..tudtam...mert Ő az aki mindig visszajön hozzám, aki nevel(ni) próbál, Tanít.
Érdekes..mostanában én is adok második esélyt. Korábban nem tettem.
A kapcsolatok alakulása olyan, mint egy vizsga. Elsőre ejtünk hibákat. Sőt! Sokadszorra is, mert senki nem tökéletes..a sors adott a napokban még egy esélyt. Hogy rendezzük a kapcsolatunkat, amely egyszer már kudarcba fulladt.
Hát..legyen..belementem..de őszinte voltam, mert ugyanúgy folytatódott, mint anno. Sejtettem, most is az lenne a vége..Őszinte voltam. Rábíztam a döntést..megy vagy marad..ment....:-(
De nem vagyok szomorú...minden okkal történik..és az ilyen "Tiszavirág életű 'kapcsolatokat már nem sajnálom...