Kék világ. Itt egy világosabb, gyengébb árnyalatra gondolok. Talán, mint az ég kékje. Nyugodt, letisztult, sejtelmes, szelídség, béke, gyengédség. Erről a világról ez jut eszembe. Szép. Elvarázsoló is tud lenni néha. Egy idő után számomra unalmas lesz. Túl nyugodt nekem...túl nagy a csend..általa.
Egy idő után vágyok, elvágyok innen. Valami másra. Valami lüktetőbbre.
Vörös világ. Ilyen világban is léteztem. teljesen más mint az előzőekben felvázolt kék világ. A piros a vér színe. Az élet jelképe. A vörös a lángoké. Égni..elégni?
Vörös: lüktetés, pulzálás, izgalom, játék, kihívás, vágy, élet. Nekem ez jut eszembe. Hogy melyik világ jobb? Nem lehet összehasonlítani. Mindkét világ más. Ellentétesek egymással, ahogyan a kék és a piros is a színskálán. Most melyik világot élem? A rózsaszínt:DD
Ez nincs a választható színek között. De így érzem magam. Rózsazsín ködben élek. És jó így, nagyon jó! Csak arra figyelek, ami belül van a ködön. A kinti világ nem(nagyon) érdekel. Csak a belső világomra koncentrálok. Milyen ez a világ? őszinte, zárt, nyugodt, meghitt, lelki nyugalmat védő.
Visszatérve a vörös világra: mikor benne éltem, imádtam. Játszottam. Általában játszmákat, érezte a lüktetést, a sodrást, a kihívást, a bennem feltámadó vadászösztönt. Ma már nem..hagyom a dolgokat maguktól alakulni,,mint egy külső szemlélő, kívülről figyelem a szereplőket, köztük önmagamat is. Önismeret. Érdekes.
Rátérek a címre: Kék világban vörös kövek...ha összemossuk az egészet, ebből lesz a halvány lila, halvány rózsaszín majdnem, amilyen világban most élek.
Röviden kifejtve, a nyugalom, a csend, és a béke szigetén, parányi pulzálások, aprócska csaták, fel- fellobbanó gyengéd vágyak, gyengéd lüktetés, érzelmek.
Ha megkérne valaki, válasszam már a vörös világot, nem tenném. Mostanában alig hordok pirosat, pedig nem is olyan régen még imádtam.
Ugye, hogy állandóan változunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése