Voice

Ritkán és keveset nézek TV-t. Valahogy nem köt le. Inkább írok helyette. Régebben szerettem a brazil szappanoperákat, olyan szép nők és jóképű férfiak szerepeltek benne, már azért megérte nézni. Aztán ezek a 15perces részek, köztük sok-sok reklám, kezdtek untatni. Leszoktam róluk.
Helyette virágokat ültetek, vagy piciny veteményesemet gondozom.
A Jóban-rosszban-t néha megnézem, mert vannak benne jó színészi alakítások. Meg most, hogy Tamás atya is visszatér- az érdekes lesz. Aki maga is ír, lehet belőle tanulni.
A zenét imádom. Bár mostanában ritkábban hallgatok.
Az X-faktor. Az előzőt nem néztem. Ezt a gyermekeim kedvéért kezdtem el nézni. Jó volt, vannak érdekes hangok. Bár, ahogy én látom vannak itt is kivételezések. A Zámbó gyerek. Nyomába sem mehet az apjának. Ide ő kevés. Meg Adélka. Nahát, őt utálom, ellenszenves, affektáló. A zsűri.
Néhányuknak voltam a koncertjén, kivéve Malek Miklóst.
Aztán jött a Voice. Legyintettem. De tegnap lenyűgözött. Annyira, hogy már 5-ször elindultam fürdeni, de mégis csak néztem.
Szórakoztató és izgalmas, hogy nem látják az előadót, csak a hangokra figyelnek.
Caramel. Ő nagyon aranyos, zeneileg sokra vitte és mindamellett szelíd maradt. Somló. Öt annyira nem ismerem, az LGT-t meg nem szerettem.
De amit Mező Misi nyújt, az káprázatos. Legtöbbször ő nyomja meg először azt a bizonyos gombot. És amilyen szeretettel, humorral, őszintén kommentál. Ugrik, letérdel az emberekhez..talán egy kicsit én is ilyen vagyok:-)))