2012. október 24., szerda

A név kötelez?



Már annyian megkérdezték Tőlem, miért Pirathes?..A választ csak én tudom, mivel én vagyok az user nevem alkotója. Miután töröltem a régebbi profilomat, néhány hónap kihagyással visszajöttem, ezen a néven. Visszajöttem, ahogyan mindenki. Már írtam erről, hogy e helynek vonzása van. Vagy pontosabban egy lélek vonzott vissza? Most nem a lélekről akarok írni, majd fogok arról is.
Hiányzott. Hogy mi azt még magam sem tudom pontosan, de mint valami örvény visszahúzott. Talán nem helytálló rám nézve a mocsár kifejezés, inkább örvény vagyok, aki lehúzza, magával viszi a lelkeket. Hogy aztán eldobom-e őket? Igen, van akit eldobok.
Gondolkoztam magamban, mi legyen a nevem. Milyen névvel jöjjek vissza? Aztán egyik reggel felkelés előtt ott dübörgött az agyamban: Pirates.
Pirates? Kalóz? Miért kalóz? Én nem vagyok kalóz! És a Pirates férfi kalózt jelent. Esetleg Piratwomen? Nem! Tiltakozott a hang. Pirates.
Közöltem ébredező férjemmel.
-Mit szólsz hozzá, kalóz leszek!
Félig álmosan felelt.
-Milyen kalóz? Hol leszel Te kalóz?
-A dogon.
Na erre kinyílt a szeme.
-Ne máár! Az milyen név! Különben is férfi! Neked valami Lady-s regi illik.
-Nem. Én Pirates leszek!- hajtogattam a magamét.
-Nem jó- tiltakozott a férjem. Azt hiszik, hogy férfi vagy!
-És? Érdekel engem mit hisznek fantom emberek?
Döntöttem. Ráérő időmben felregisztráltam. A Pirates név foglalt volt, régen ismertem egy férfit, akinek ez volt a neve. Így közé raktam egy H-t és lettem Pirathes.
Sokan megkérdezték? Mit rabolsz? Profilokat törsz fel?
-Nem. Gondolatokat , lelkeket, és talán érzelmeket.
A válaszaim többnyire ösztönösek. Vagyis nem fontolom meg előre, hogy mit mondjak, vagy mit írjak. Csak ami spontán jön.
Így lettem Pirathes. Hogy rabolok-e lelkeket? Nem tudom. Gondolatokat , érzelmeket talán igen.
Tegnap este megjegyezte valaki szép csendesen: ő nem úgy rabol, mint Te.
Ezen megint elgondolkoztam. Én hogy rabolok? Szeretettel, játékosan, őszintén? Szerintem igen.
Hát...tudom nem kezdünk hát-tal mondatot. A magyar tanárnőm ordított érte, és az és-ekért is haragudott. De néha olyan jó hát...tal kezdeni. Olyan aranyos, hízelgős, mosolygós.
Visszatérve a név kötelez. És semmi sem véletlen. Az sem, hogy én bő egy éve kalóz lettem:-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése