Egyiptom

Legutóbbi shoppingolásunk alkalmával elhoztam egy utazási katalógust. Csak hanyagul letettem az asztalra (ez volt már vagy két hónapja), talán egyszer ha belelapoztam. Voltunk három napot Romániában a hegyekben, négy napot Pesten rokonoknál, így nem sírhat a szám, hogy nem megyünk sehova. Mondjuk ilyenkor ősszel és télen már nem szeretek menni a hideg miatt. Pár éve fázós lettem. Visszaemlékszem jó néhány évvel ezelőtt, ha elmentünk anyósomékhoz látogatóba, szabályosan hányingerem lett a melegtől(27-30fok), kipirosodott az arcom, szinte fuldokoltam. Most már bírom. és a zoknit is a lábamon, amit utálok, alig vártam a nyarat, hogy végre megszabaduljak e kínos ruhadarabtól. Most már ezt is el bírom viselni, mert nélküle fázik a lábam. Ez is azt mutatja, hogy bizony változunk. Az élet formál minket, rákényszerít a változásra.
Visszatérve a katalógushoz:
A férjem valamelyik este megjegyezte: Azért Egyiptom, az csak Egyiptom, oda elvinnélek egyszer. Szokásos esti teendőimet végeztem (mosogatás, ruhakészítés, pakolgatás), de erre felkaptam a fejem.
-Miből gondolod, hogy én vágyom egyáltalán Egyiptomba? Meg sem fordult a fejemben, hogy elutazzak a Fáraók földjére. Bár ott meleg van. Elmosolyodtam.
-Miért? Nem vágysz oda? -tette fel a kérdést a férjem.
-De,de.- hagytam jóvá. Aztán tudatosult bennem, én nem konkrét helyre vágyok, csak menni, menni valamerre. Szabadon, lazán sétálni,élvezni, hogy egyszer kiszolgálnak és nem én szolgálok másokat. Férjem tovább böngészte a katalógust.
-De csak all in clusive ellátást kérnénk, nem kell félpanzió!
Hm..néztem rá.-Úgy mennyi lenne?
-4-500000ft gyermekek nélkül.
-Gyermekek nélkül?- kaptam fel a fejem erre a szóra.
-Nem!- tiltakoztam. nem hagyom itthon őket még egyszer. Jó kettesben, de úgy érzem, mintha egyik felemet othon hagytam volna!
Ezzel lezártuk a témát.
A férjem bevallotta, erre fog gyűjteni.
Én egyáltalán akarom? Ő akarja. És mivel a tükröm, rám vetíti a vágyait, az akaratát.