Jószay Magdolna
-részlet-
Szövevényesek lelkünk bogai,
véletlen, akaratlan indulatokkal
egymásnak lehetünk látszólag
...ellenségei...
Nem kell ide rosszindulat,
csak egy félreértés,
sőt nem kell több, más, egyéb,
mint ki nem mondott érzés...
vagy rossz helyen, rossz időben
kimondott felesleges szó –
s mikor még talán helyrehozható
lenne minden, elmulasztva
a kellő pillanatot, az tovaszáll,
s a lélek utána reszketve vár...
nem tudja feldolgozni labilis helyzetét,
hová sorolni a másik gesztusát,
...
közben egy fontos jelzésre,
megértő, kérő szóra vár...
Ám az első szó
nehezen kimondható,
a sérült lélek
oly könnyen alázható,
törékeny és fázó,
magába zárkózó,
mint egy idegen,
hűvös erdei tó.
Bizony, közhely, hogy
gyarló az ember.
Nehezen boldogulunk
a megbánó szavakkal,
holott az alázat nem egyenlő
a meghunyászkodással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése