Vallomás/ részlet/

Martin és Megan átnéztek tüzetesen mindent. Mosolyokból és félszavakból értették egymást. Mintha csupán a gondolataik által kommunikálnának.
-Azt hiszem minden rendben lesz- ölelte át a lány vállát Martin. Megan ránézett őzike szemeivel. Annyi szeretet, annyi gyengédség, annyi kimondatlan szó volt a lány tekintetében, hogy Martin megsajnálta  a nőt. Látta, hogy Megan vívódik. És fél. Nem akarta, hogy féljen. Óvni akarta mindentől. Védeni, becézgetni, és szeretni. Szeretni mindhalálig.
-Gyere, meghívlak ebédelni- invitálta a férfi a lányt. Kiléptek az iroda ajtaján. A többiek már nem fűztek kommentet a látottakhoz. A vak is láthatta, akárhogy is tagadták, ott volt a vibrálás közöttük. Martin egy közeli étterembe vitte a lányt. Rendeltek. Amíg az ételt kihozták , rengeteget mosolyogtak. Megan mintha lebegett volna. Annyira más volt ez, mint amikor Benivel volt. Benit is szerette, de mára már elfásult a kapcsolatuk. Túl megszokottá vált. Megan érezte, Martin lelke másik fele. Mind a magánéletben, mind a munkában tökéletesen kiegészítették egymást. Bár még nem szeretkeztek egyetlen alkalommal sem. Vajon milyen lehet vele az ágyban? Milyen szerető lehet? Gyengéd vagy szenvedélyes? Esetleg mindkettő? Erre a gondolatra elmosolyodott. Martin lágyan megfogta a kezét.
-Mire gondolsz, édes?
Megan mélyen Martin szemébe nézett.
-Hogy szeretlek. Szeretnék szeretkezni Veled!
Martin meglepődött ezen a szókimondáson. Mutatóujjával a lány csuklójának belső  felét simogatta.
A pincér zavartan köhécselt mögöttük. Meghozta  a kért innivalókat.
-Rögtön hozom a kért ételeket is- közölte.
Martin folytatta a becézést.
-Biztos vagy ebben Megan?
-Semmit nem akartam  mostanában jobban, mint ezt.
-Én is nagyon kívánlak. Ahogy ezt kimondta, Martin teste bizseregni kezdett.
Nem akarok elkapkodni semmit. Várok. Várok a tökéletes pillanatra. Lágyan megérintette ajkával Megan ajkát. Megérkezett a rendelt étel. Csendben fogyasztották el. Martin visszavitte az irodába. Már nem ment be hozzá. Ránézett  sokatmondóan a lányra és ki-ki ment a saját irodájába. Megan folytatta az ellenőrzést. Mindent átnézett újra. Elmosolyodott. Martin..Istenem! Szeretem!
És Beni?- szólalt meg a belső hangja, vele mi lesz?
Hát ez az! Beni! Nem dobhatom ki csak úgy! Öt szép évünk volt, ez az utóbbi pár hét már hullámvölgyekkel tarkított. Nem bántott. Akkor?
Hajj!-olyan nehéz ez! Sóhajtott fel. Minden porcikámmal Martint akarom. Alig várom a percet, hogy újra lássam, hogy megcsókoljon, és az övé legyek végre!
Ne feledd el, hogy végződött Paul-lal a kis flörtöd- figyelmeztette tovább a belső hang.
Tényleg! Paul! Őt már el is felejtettem! Nem bántam meg, hogy így alakult,  de ő már nem érdekel. Jó volt, szép volt, ennyi volt!
Hűha-jutott eszébe hirtelen, pénteken vagy szombaton Paul is itt lesz. Majd Beninek  beszámol mindenről, és kész a perpatvar.
Nem érdekel! Lesz ami lesz! Nem fogok ezen idegeskedni! Én most már tudom, Martint akarom! Azt nem tudom, Beninek mikor és hogyan mondjam el. Minél tovább húzom, annál fájdalmasabb lesz. Összepakolta  a cuccait, visszanézett, hogy mindent rendben hagyott-e és kilépett az iroda ajtaján. Martin a cég előcsarnokában várta.. Elgondolkodva nézte a lassan közeledő nőt. Szereti. Nagyon. Ezt már tudta. Nem akarta, de beleszeretett. Lassan beszélni fognak róluk. Döntenie kell.
-Gyere hazaviszlek- karolt bele Martin. Megan felvonta szépen ívelt szemöldökét, ahogy ránézett a férfire.
-Hova haza? Hozzád?
-Igen.
-A családod?
-Nincsenek otthon.
Megan megrázta a fejét.
-Nem tartom jó ötletnek. Fordított esetben Neked is rosszul esne.
-Igazad van- törődött bele a férfi.
-Akkor?
-Akkor haza kell mennem. Beni vár.
-Értelek.
-Nem értesz Martin. Beni a párom öt éve. Nem akartam, de Beléd szerettem. Nem tehetek róla. Döntöttem. Veled szeretnék élni! Ha Te is akarod. De még nincs itt az ideje, hogy ezt közöljem Benivel.
-És mikor akarod közölni vele? Egy hét, egy hónap, egy év múlva?- képedt el Martin.
-Nem- rázta meg a fejét a lány, a bemutató után.
Martin fellélegzett.
-Rendben. Akkor én is abban az időpontban fogom közölni a családommal. És bejelentjük a cégnél is. Megan elmosolyodott.
-Annyira szeretném, ha megcsókolnál! De itt nem lehet. Annyira szeretnék veled lenni. Szeretkezés után hozzád bújni, mint egy kiscica. Annyira szeretnélek szeretni!
Martin nem bírta ki. Lágyan két kezébe fogta a lány arcát, és ajkát futólag a lányéhoz érintette.