Mitől alakulhat ki a lélek szerelme?

Jobbnál jobb témákat találunk, ahogyan néhányan kommenteljük egymás blogjait. Kis csapatot alkotunk így, és értékes gondolatokat adunk egymásnak.
Más embereknek más dolgok jutnak eszükbe egy-egy témáról. Így átgondolva azokat, bővülnek az ismereteink.
A téma egyik ismerősöm fejéből pattant ki levelezésünk során. Azonnal megfogott. Hoppá, erről írnom kell! Mert érdekel, nagyon!
Mitől alakulhat ki a lélek szerelme?
Jean szerint két dologtól.
1. Karmikus találkozás
2.Spontán, két ember rákapcsolódik egymás rezgéseire.
Nos, én inkább az előzőt érzem Igaz-nak. Nem hiszek a spontán dolgokban, szerintem minden előre elrendezett, az is, hogy ebben a családban élek, és az vagyok, aki vagyok.
Karmikus találkozás:
Előző életünkben már ismertük egymást, valamilyen szinten közünk volt egymáshoz. Azt nem tudom, hogy a lelkek akkor is megtalálják-e egymást, ha nem volt jó az előző kapcsolatuk?
Szóval..közünk volt egymáshoz. Újjászülettünk egy másik testben, nem emlékszünk az akkori lelki társunkra. De talán ezért van ez a kimondhattalan vonzás, sóvárgás a másik lélek után, akivel anno olyan jó volt? És a lélek ugyanúgy szereti , keresi a másik lelket? Vajon a  lélek emlékszik a másik lélekre? Ezért van az, hogy néha úgy érezzük, már láttam valahol.
Vajon a lélek hány lelket tud így sóvárogva szeretni? Egyet vagy többet? Egy vagy több lelki társunk létezik? Szerintem tökéletes lelki társ csak egy van.
De nézzük, mit mond erről a tudomány:

A neurobiológusok úgy tartják, hogy a szerelem nem valami magasztos érzelem, sokkal inkább az agy kémiai folyamatainak köszönhető. A szerelem lángjának fellobbanásáért a testünkben lezajló kémiai folyamatok a felelősek. A testi reakciók hátterében, a test kémiájában, pedig a hormonjaink állnak.

A szerelmes érzéseket az adrenalin, a szerotonin és a dopamin váltja ki és tartja fent, kutatók szerint körülbelül 18 hónapig. A hormonok közül a dopamin okozza az “egyszer fent, egyszer lent” érzéseket, a “szerelem bolondulásig” megállíthatatlan érzését, euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és a tetterőnket.

A lángolás elmúltával, a heves szerelem átadja a helyét egy sokkal szelídebb, nyugodtabb, biztonságosabb kötődésnek, melyet már inkább az oxytocin horomja tart fent.

A szerelem nem annyira a szív dolga, sokkal inkább egyszerű és automatikusan lejátszódó ösztönkésztetés

Az amerikai kutatás szerint, ha egy szerelmes pár valamelyikének képet mutatnak a másikról, a fejében azonnal kémiai folyamatok indulnak. Meglepő módon az agy azon része aktiválódik, ami az ösztönnel hozható összefüggésbe, miközben meg se rezdülnek a boldogság és szomorúság érzésével kapcsolatos területek.

H. Fisher kutatónő végkövetkeztetése szerint a szerelem kevésbé emocionális eredetű, sokkal inkább ösztönös, vagyis az anyai ösztönhöz és a szexuális szükséglethez hasonlítható. A szerelem érzése annyira domináns, hogy képes uralkodni az ember valamennyi gondolata és cselekedete fölött.

A szerelem bolonddá tesz

Állítja Donatella Marazziti, az olasz pisai egyetem kutatója , egy 1999-ben lezárt kutatássorozat alapján. A kutatónő akkor a szerotonin idegi ingerület-átvivő anyag szintjét vizsgálta szerelmeseknél. Megállapította, hogy a nyugtató hatású szerotonin mennyisége a szerelmeseknél mélyen a normális szint alatt van, csakúgy mint a mániákus, rögeszmés viselkedési zavarokat mutatóknál. A két csoport közön vonása, hogy valamiért vagy valakiért megrögzötten rajong.

A szerelem függővé tesz

A szerelem szikrája fellobban, a dopamin átveszi az irányítást és kisvártatva függőséget okoz. Vágyjuk a szerelmünk testi-lelki közelségét, nehezen bírjuk a távolléti időszakokat…és “se-hall-se lát” állapotba kerülhetünk, hanyagolhatjuk a kötelezettségeinket. A kémia olyannyira átveszi az irányítást, hogy az önuralom és az önfegyelem komoly tréning alá kerül. A szerelem beteljesülésével a dopamin szint is csökkenni kezd és átadja helyét más kísérő hormonoknak, mint például az oxitocinnak és a szerotoninnak. A kezdeti fellángolást, az égő-lobogó tűz, majd a parázs melege váltja fel. A szerelmi hormonkutatás szerint ennyi és nem több a szerelem mágiája, nincs felettes hatalom, egymást örökkön örökké kereső-kutató lékek párok és nincs nagy Ő sem. Aktuális szerelmek vannak, a hormonjaink játszanak velünk és ha a testkémia tűzijátéka alábbhagy, a szerelem mámoros érzése is a múltba olvad.

***

Hm, tényleg csak ennyi lenne?

Én ezt vitatom, bár kétségkívül elismerem a szerelmes állapottal járó hormonok össztáncát. Azt gondolom, hogy mindez a történés kémiája, lezajlásának testi oldala. De azzal, hogy a testi oldalt kutatjuk, látjuk, értjük még korántsem válik egyértelművé, hogy nincs más mögöttes erő, a testeket-lelkeket egymás karjaiba vezető mozgató rugó.


Hát..igen. Én az utolsó bejegyzéssel értek egyet. Nem tudhatjuk, milyen rugó van a háttérben, amely a lelkeket, testeket egymásnak ugrasztja.