A félelem. Nem éppen pozitív fogalom. De létezik. Mint annyi más , ez is a gondolatunk szüleménye. Vagyis: amire nem gondolunk, az nincs- számunkra.
A legtöbb ember fél valamitől. Mindenki mástól. Félhetnek a haláltól, egy tartós , gyógyíthatatlan betegségtől, az öregedéstől, a szellemektől, a téltől, a hidegtől, az elhízástól, az erőszaktól, a munkahely elvesztésétől, a szegénységtől, háborútól..annyi mindentől lehet félni. De lehet egészen apró dolgoktól is: pl.a sötétségtől, a rossz alvástól, egy horrorfilmtől, egy póktól, a tükröktől. A félelem nem jó dolog. Nem szeretek félni. Próbálok nem gondolni rá, amitől félek.
A fiam a villámlástól, és a vihartól fél. Ilyenkor legszívesebben bent aludna velünk, de a férjem nem engedi. Próbálom megnyugtatni, hogy nem lesz baj, csak az ég dörög, majd elmúlik, de ez kevés neki. Kimegyek hozzá és bebújok mellé, amíg el nem alszik. Simogatom a haját, beszélek neki, és megnyugszik.
A napokban valaki megkérdezte tőlem, Te mitől félsz?
A sötétségtől. Attól, hogy nem bírom teljesen felnevelni a fiamat- pedig nagyon szeretném, a szeretteim elvesztésétől, balesettől- ebben már volt részem.
A haláltól nem. A betegségektől sem, mert ez csak egy test, amelynek lakója a lelkem. Állatoktól nem nagyon. Az erőszaktól igen. Azt nem bírom elviselni, és senkinek nem tűröm el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése