2012. október 30., kedd

A caciki története




Nyáron néhány napot a bátyáméknál töltöttem. A sógornőmről tudni kell, hogy az első férje arab volt, így járatos volt az arab ételek elkészítésében.
Miután megérkeztem, segítettem neki teríteni, majd tálalni. Valami furcsa folyós fehéres-zöld étel is díszelgett az asztalon. Gondoltam, bizonyára spenót főzelék. Nem szeretem, de az illem kedvéért majd legyűrök egy keveset, ha már kínlódott vele.
Leültünk mindannyian az asztalhoz. El kezdtük szedni az ételeket a tányérunkra. Bátyám látta, hogy a fehér főzelékből nem szedek.
-Nem kérsz cacikit?
-Mi az a caciki?- kérdeztem rá.
-Nem ettél még? Uborkasaláta arab módra.
Megkönnyebbültem. Először óvatosan szedtem. Ízlett. Ez finom. És nem marja a gyomromat, mert nincs benne ecet.
Azóta én is így készítem az uborka salátát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése