A kérdést én tettem fel ma valakinek. Utána visszatért a gondolataimba. Hát jó, akkor nézzük, bár nem nagyon akarok választ keresni a miért-ekre.
Néhány napja rájöttem, kötött lélek vagyok, túlságosan ragaszkodó, birtokló típus is. Nem tudom, hogy a lelkek hagyják-e magukat birtokolni, azok a lelkek akik szeretik egymást. Én hagyom, szerintem. Akit én szeretek lelkileg, ő nem hagyja.
A lényeg. Én vagyok a mocsár. Lent élek, nem tudok repülni, de szeretnék.
A mocsár ugye lehúz embereket, tárgyakat. Elnyel, magáévá teszi őket.
Nos, aki közel kerül hozzám, elég közel, őket is lehúznám? Valamilyen szinten ki akarom sajátítani, vagy ki is sajátítom őket?
Igen, néha viharosan élem meg a virtuál kapcsolataimat. Nem tetszik valami, és jól odamondogatok a másik félnek. Hogy kinek van igaza? Valószínűleg mindkettőnknek a saját maga szempontjából.
Valaki /többen/, visszatért a virtuál életembe. Volt egy törés köztünk, de nem haragudtam rá. Eleinte fájt a hiánya, de valahogy megszoktam, hogy nincs. Elfogadtam a döntését.
De ezek szerint én is hiányoztam neki, mert itt van újra. Miért? Nem tudom.
Valamiért visszahúztam. Talán bennem élt, ahogy én is benne. Talán dolgunk van még egymással. Nem tudom. De jó, hogy újra itt van. És bocsánat, de fütyülök az összes kavarógépre:DD. Boldog vagyok, így betegen is, és csak ez számít!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése