2012. október 30., kedd
Történet
Most szakad az eső. Borult idő révén a könyvtárban nincs forgalom. Ki hagyná el otthonát ilyen esős időben, hogy eljöjjön a könyvtárba egy kis olvasnivalóért? Meg különben is , minek a könyv, ott a net, ott a Tv. Így van időm blogolni, meg majd a magazinomat írni:DDD. Milyen jó munkahelyem van! Írogatok, olvasgatok, és még pénzt is kapok érte. Igen, a diplomát meg kell fizetni! A szüleimnek is sokba került! :DDD. Egyedül vagyok. A fénymásolós kishölgy átment a szomszédba, vásárolni.
Csend van. Néha a neonfény zümmögését megtöri a takarítónő zörgése. Pakolgatok. Nézem az újonnan megrendelhető könyvek listáját. Drágák lettek a könyvek. De mi is a drága? Kinek mi. A pénztárcájához mérten.
Kopogást hallok.
-Szabad- szólok ki, de nem nézek fel.
Egy férfi lép be a helyiségbe. Esőkabátjából csurog a víz a szőnyegre. Nem baj, legalább lesz pára a virágjaimnak. Mert ide is becsempésztem néhány cseréppel, hogy feldobjam a könyvek egyhangúságát.
-Üdvözlöm- és felnézek az előttem lévő papírhalmazból. Segíthetek?
A férfi elmosolyodik. Olyan félig kisfiúsan, félig sármosan. Figyelem. A szemét. Mélybarna, sötét.
-Erre jártam. Szeretnék néhány könyvet kikölcsönözni.
Nem ismerős. Szerintem, nem tagunk.
-Két lehetősége van, mint mindig az életben- mosolygok most már én is bátorítva. Vagy beíratkozik,és akkor rendszeres tagja lesz a könyvtárunknak, vagy nem, de akkor alkalmankénti kölcsönzési díjat kell fizetnie. Az előbbivel jobban jár, spórolós világban élünk.
A férfi gondolkodóba esik. Ha tag leszek, megtudja az összes adatomat. Mondok neki hamis címet. Nem jó, mert valószínűleg kérni fog lakcímkártyát, személyit, jogosítványt. Alkalmankénti tagság meg nem jó. Az első mellett dönt.
-Tag szeretnék lenni.
Bólintok.
-Akkor kellene nekem néhány szükséges irat.
A férfi elmosolyodik.
-Sejtettem. És előveszi a kért igazolványokat.
Mikor túl vagyunk a formaságokon, körbevezetem. Megmutatom neki milyen kategóriájú könyveket, hol talál. Magára hagyom. De még mindig érzem a parfümje illatát.
Nem is gondolok a férfire. Böngészem tovább a könyvlistát.
-Elnézést- szólal meg a férfi.
-Igen?- nézek rá csodálkozó tekintettel.
-Ajánlana nekem valamit? Valamit , ami Önnek nagyon tetszett.
Gyorsan kutatok agyamban. Hirtelen Munkácsy önéletrajza jut eszembe, A nap szerelmese, Aranyecset. Ez a könyv nagyon megfogott középiskolás koromban. Megkönnyeztem. Felállok, ott hagyva a férfit. Leveszem a könyvet a polcról és átnyújtom neki.
-Én most ezt ajánlanám.
A férfi rám mosolyog. Ebben a mosolyban minden benne volt:-))))
A NAP SZERELMESE
Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát, a XIX. század végi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát.
Dallos Sándor könyve egyszerre ismeretterjesztő mû és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét.
ARANYECSET
Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást.
Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját.
A két regényből egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festő műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése