Általában mindig jobb lábbal kelek. A napom egyformán indul. Gyerekek ébresztése, reggeli készítés, tízóraiztatás, közben ez idő alatt rendbe teszem a nappalit, kikísérem őket..stb. Ilyenkor még nem nagyon gondolkozom más dolgokon. Ma is így történt. Amint becsuktam utánuk a kaput, siettem vissza meleg otthonunkba. Volna, ugyanis a bejárati ajtó nem engedett a nyitásnak. Hm..kezdett nagyra nyílni a szemem, és a döbbenet eluralkodni rajtam. 16 éve itt lakunk, ilyen soha nem fordult elő velem. Kiült arcomra a rémület. Valaki bement hátulról és kizárt engem. Sem telefon, sem pótkulcs, sem a férjem, semmi nem volt velem. Egyedül kint, tehetetlenül, alig ruhában.
Nyugalom..hallottam csak-illúzió szavait/ Ő nagyon hiányzik/ vegyél mély levegőt, és nyugodj meg. Józanul gondolkodj. Így is tettem a bezárt ajtó előtt. Ha valaki bent van, és miután bejutok, lelő, leüt, max. elvágja a torkom. Rendben, akkor ez lesz a sorsom, és kezdem az új életemet- gondoltam magamban.
Ha nem, csak spontán bezáródott az ajtó, bár ez számomra elképzelhetetlen volt, akkor be kell jutnom valahogy. Az ablakon nem tudok, mert dupla üveges, és jól záródnak, be voltak csukva. Akkor irány a szomszéd. Ha szerencsém van, akkor otthon van a férfi, és segít nekem. Szerencsém volt. Otthon találtam. És segített anélkül, hogy be kellett volna törni az ajtót. Addig megvárt a nappaliban, amíg körülnéztem, hogy van-e bent valaki. Nem volt. Eddig.
Felhívtam a férjemet, és elmeséltem neki a dolgokat. Ő pedig hatalmas hahotában tört ki. -Óhh, megijedt az ártatlan lelked!- gúnyolódott. És közölte ő már járt így, csak mindketten belül voltak, ő és a kulcs is.
Megoldódott. Megnyugodtam. A délelőtt folyamán pedig csak mosolyokat kaptam. Meleg van, fény , napsütés. A szívemben is. Boldog vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése