Halhatalanságunk

HALHATATLANSÁGUNK 

Mondd, álmaimban miért kísértesz? 
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz? 
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad, 
S én megnyitom előtted lenge ruhámat… 

Vágyak férkőztek éjjelembe 
S pőrén, öleléseddel befedve, 
Sikoltozós gyönyörökre vágyom 
Ringó, szerelmes nyoszolyádon. 

Vállaidon könyököl az élet. 
Puttonyában csalóka remények: 
Múlt, jelen s jövő együtt kucorog, 
Mint éjszakában hunyorgó csillagok. 

Ott incselkednek hiábavaló álmok, 
S együtt megélt léha boldogságok. 
Borulj fölém, mint bársony sötét, 
S legyek neked én hívó messzeség! 

Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek! 
Légy folyó, és partjaid közt elveszek. 
Légy Nap, és Holdad leszek én, 
Hogy világítsak létünk bús éjjelén. 

Érintésed legyen esti fuvalom, 
Amely tétován játszik ágyékomon, 
Míg én számodra legyek förgeteg, 
Minek tüzében tested megremeg. 

Légy életem! Értelme napjaimnak! 
Leszek halálod, hogy veled maradjak, 
Tiéd legyek még ott is, akkor is, 
Ha köröttünk már minden más hamis. 

Szívedbe, testedbe titkon rejtezek. 
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek! 
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk… 
Így válik halhatatlanná az életünk.