Lovagok. Ahogy a cím is sejteti ismét a férfiakról, álombeli lovagokról fogok írni. Vannak még lovagok? Igen, vannak, ahogy a múltkor írtam a virágözönös férfiakról. Jó volt őket látni. Talán mindenki mellett, vagy környezetében él egy-két lovag, csak éppen nem veszi észre őket.
Az álombeli lovag. Fehér paripa, nekem fekete, fényes, tetoválás a kezén..stb. De miért nem ábrándoztam arról, hogy vaslovon jön? Motorral. Annyira szerettem, szeretek motorozni. A száguldás, a veszélyérzet, izgalom, a szabadság.
Férjem utálja a motorokat, ő sem vezetett soha "nagymotort".
Mindig hajtogattam, szeretnék motorozni, hiányzik. Unokafivérem vett egy 1100 köbcentis Yamaha-t.
Éppen valamerre mentünk, mikor egy nagyon gyors motor elhúzott mellettünk.
-Őrült- szólalt meg a férjem.
A férfi megállt, bevárt minket a kanyarban.
Az unokafivér volt.
-Gyere- szólt hozzám, elviszlek egy körre.
A vágy megjelent az arcomon.
-Most? Nincs sisakom.
-Nem baj, haverom a legtöbb rendőr.
Férjem nem szólt. Nem mert megszólalni. Gyorsan felpattantam a csodálatos motorra, ahogy voltam, sisak nélkül. 180-nal mentünk. Eszméletlen jó volt, alig kaptam levegőt.
Mikor visszaértem a férjemhez, csak annyit mondott.
-Még nézni is rossz volt.
Nem érdekelt. Nekem csodálatos élményt adott újra.
Anyósom megjegyezte: Hogy merted, ott vannak a gyermekeid? És ha valami történik Veled?
Ez a Ha, nem jutott el a tudatomig. :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése