Női szemmel könnyű a másik nemről ítélkezni. Nem is teszem, mert fülemben cseng Jézus tanítása: ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Bár ezt nehéz megfogadni, betartani. Már pedig ha valakiről véleményt alkotunk, várható, hogy mi is visszakapjuk.
Gyakran kimondom a véleményemet- én ilyen vagyok. Ez általában nem tetszik másoknak. De én azt vallom, inkább tegyem meg így, mint hogy a háta mögött kavarjak.
Most nem véleményt fogok leírni, tényeket. Tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge ne vegye magára. Valaki mondta nekem, hogy miután közszemlére bocsájtom a gondolataimat, hogy hogy fogadják, már nem az én gondom. Milyen igaza van! Nem várható el, hogy mindenkinek tetszenek, mert minden ember más, különböző külsővel és jellemvonásokkal rendelkezünk.
Változás. Kell a változás, de nem a másikért kell változnunk, ha nem önmagunkért. Csak ezáltal tudunk fejlődni, ha felismerjük magunkban a negatív tulajdonságokat, és megpróbáljuk kontrollálni azokat.
De ami az emberbe berögződött több évtizeden át, azt nagyon nehéz , sőt rövid idő alatt nem lehet megváltoztatni. Fél év alatt sokat változtam. Aki ismer régebb óta, aprólékosabban, mint egy szép estét, kedves, hogy telt a napod szövegeket író személy, ők látják, érzik rajtam a változást. Nem másokért változtam. Ha nem önmagamért. Hogy másképp lássam, és jobban el tudjam fogadni az embereket. Egyes embereket.
Azt még mindig nem tudom megérteni, hogy valaki miért sértődik be azon, hogy férfiként nem kell? Adom a barátságomat. Az nem jó?
Lám-lám! Akkor csak nem létezik férfi-nő közötti barátság? Mert az egyik fél előbb-utóbb többet akar. Szerintem, aki így viselkedik, annak rengeteget kell még tanulnia. Fel kellene nőni! Vagy örökre ilyen marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése