Már néhány napja kommentelem valaki blogjait. Mert ugye én ellentétben a többséggel, ha már elolvastam, akkor alá szignózom. Nem pedig némán leskelődöm és eltűnök utána a félhomályban. Hiszen azt én is utálom. És ha betérek egy profilra szinte minden esetben szavazok, és írok, ha csak röpke két szót is. Ez olyan nálam, mint amikor benyitok egy boltba, megfogom a kilincset/ szavazok/ és köszönök/írok néhány szót/.
Sokan nem így vannak ezzel,, de ugye mindenki más, másképpen gondolkodik, még szerencsére!
Visszatérve a bloghoz alaposan eltértünk az eredeti témától. Na, nem 360fokos fordulattal, de eltértünk. Azt vettük észre, hogy már a lelki szerelemnél tartunk. Annyiszor próbáltam már megfejteni, átérezni, kifejezni mit takar ez a fogalom. De újra és újabb szavakkal bővül az elképzelésem, a magyarázatom.
A blogíró szerint : "Van úgy, hogy két ember annyira összekapcsolódik, hogy bepillantást nyer a másik lelkébe, és a lényébe szeret bele... talán így..." Szerintem jóval több van a lelki szerelem kifejezés mögött. Számomra a lelki szerelem- minden. Olyan fogalom, amely nem teljesen a valóságon alapszik. Talán mint a regényemben. A két fél egymásra talál lelkileg. Először a lelkek szeretik egymást. Utána magába foglalja a testiséget is, hiszen férfi és női testben lakozó lelkekről van szó. És nem szerelem, mert a szerelem számomra illúzió. Túl van a szerelem fogalmán, túl van a szereteten is, több annál. És nincsenek viták, harcok, küzdelmek, csak elfogadás, befogadás -egység. Valahogy így érzem, szeretném érezni, így képzelem el. Azt nem tudom, hogy örökké tart-e, mert a lelkek mindig új testben születnek újjá. Megtalálják egymást, dehogy az új alakban is lelki szeretők lesznek-e, azt már nem tudom. Mindenesetre érdekes lenne.:-)) Bár ha belegondolok örökkön-örökké azt az egy embert szeretni az idők végezetéig? Hm..kell a változatosság. Szerintem ott is ahová majd megyünk az élet után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése