Mint már korábban említettem, szeretek adni. Sokkal jobban, mint kapni. És ilyenkor a megajándékozott személy reakcióját figyelem. Van olyan pillanat, mikor én is könnyezem. Adni jó, mert nem csak ajándékot, hanem vele együtt szeretetet adunk.
Amit Te adsz másoknak, azt kapod vissza- tartja a mondás. Igen, de szerintem jóval többet.
Mostanában rengeteg mindent kapok. És nem csak a férjemtől. Számomra ismert és ismeretlen emberektől is. Olykor meglepődök. De jólesik.
Nem régen egy régi üzletfelünktől kaptam egy doboz bonbont. Na, azon ledöbbentem, mert soha nem kaptam tőle még semmit, én sem adtam neki, csak a megrendelt árut, de nem is találkoztunk személyesen eddig.
Ma pedig a férjem főnöke küldött nekem egy doboz bonbont. Mikor a férjem átadta, azt hittem ő vette.
-De hát, nincs is születésnapom, nőnap, és Valentin nap sem!- lepődtem meg.
-Nem is Tőlem kapod!- közölte a férjem, ahogy átnyújtotta.
-Akkor kitől?- meredt nagyra a szemem.
-A főnőkőmtől.
-Na, ne! Miért adna ő nekem bonbont?
-Mert jó asszony vagy!
Bevallom, őt régebb óta ismerem.
-Óhh, tényleg?- hatódtam meg.
-Köszönöm szépen- és a melegség elöntötte a szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése