A kapitány kabinja varázslatos volt. Színek, rend, szőnyeg, és franciaágy, vörös takaróval. A piciny faasztalkán egy fényképtartó, amelyet egy zöld szemű férfi képe birtokolt. Mary kalóz létére szerette a rendet, és a luxust. Az ágyát is eszerint választotta. A magas, szélesvállú férfit karonfogta könnyedén és kabinjába vezette. A matrózok halkan felröhögtek a háta mögött. Mary visszafordult és tekintete csendet parancsolt.
A nevetés alábbhagyott. Mary nem figyelt már a matrózok zsivajára. Csak a mellette álló férfire koncentrált. Érezte azt a leírhatatlan vonzást, vágyat, amit a férfi puszta jelenlétével árasztott. Berúgta maguk után az ajtót. Nem oltott lámpát, a telihold bevilágított az ablakon.Nem akart látni. csak érezni. Érezni akarta a férfit teljes valójában, aki után a lelke sóvárgott időtlen idők óta. Most itt van. Remegett. Torka kiszáradt. Nagyot nyelt. Majd ráemelte tekintetét a férfire. A szemek egymásba kapcsolódtak. Nem kellettek szavak. Minden benne volt a tekintetükben. A férfi átölelte a lányt. Lehajolt hozzá, és ajkát a lányéra tapasztotta. A ruhák nem hullottak le maguktól. Lassan, nagyon lassan vették le egymásról. Amint lekerült egy ruhadarab, a kezek és az ajkak elindultak felfedező útjukra. A lány bőre égett. Melege volt. Már szabályosan fájt a lelke, annyira kívánta a férfit. Marc..ötlött az agyába. Újra itt van! Megtaláltam.!- ujjongott halottnak hitt szíve..és ezután teljesen átadta magát az érzésnek. Hagyta, hogy a férfi vezesse.Bízott benne, szerette. A férfi elvitte oda, ahol még soha nem járt......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése