Miután a lány eltünt , a férfi még állt ott földbe gyökeredzett lábakkal . Felnézett az égre ,és látta , hogy a lány fent ragyog megint .
Fájt neki hogy a lány elment , szemébe könny szökött , ajkait sóhaj hagyta el , szívét bánat töltötte ki : Miért ? -tette fel a kérdést , de miután választ nem kapott ,hát elindult haza , de rájött aludni úgysem tudna . Ezért sétálni ment hát. Lába csak rótta-rótta az utakat egymás után , néha fel- fel nézett , s látta Tingudot , a csillagot
fent ragyogni az égen , de mást nem látott , még azt sem merre jár. Érezte a hiányt , és tudta mitől van ez . Hiányzik neki Tingud ! De...
-Hisz a csillagok oly messze vannak , oly megfoghatatlanok , ráadásul nem is biztos, hogy nem bolondult már meg az elmúlt időszak veszteségeitől , hisz az emberek nem szoktak csillagokkal beszélgetni , játszani , nevetni . Lehetetlen ! Elérhetetlen ! Miért ? Miért mindig az elérhetetlent , vagy nehezet kapja a sorstól...-tette fel a kérdést
-Vagy csak neki tűnik annak ? Mondják az ember önön fájdalma mindig a legnagyobb . Önző volnék ? Hisz elengedtem !
Megértettem hogy ő nem idevaló , nem lehet mellettem ! Ő a csillagoknak a testvére , párja ! Mégis úgy csillog ! Mégis úgy ...szeretem !
- Miközben sétált egy forgalmasabb helyen találta magát , ahol sok ember szórakozott , táncolt . Látszott rajtuk , hogy boldogok , nevetnek ,örülnek .
Állt és csak nézett ! Szemét újra könny öntötte el . Csak egy lépést kell megtennem , csak egy lépést , hogy boldog legyek! -mondta hangosan, majd elindult a tömeg felé . Lépett , lépett egymás után , ám ekkor ..meglátta milyen ruhákban táncolnak az ott lévők . Csupa-csupa csillogó , drága ruha ! Magára nézett ! Rongyokat látott , és piszkot, mit az út során szedett fel !Megállt , és lassan visszahátrált . Egészen be az árnyékokba , hogy ne
lássák, hogy ...még csak ne is érezzék ! Csak nézett , figyelt ! Értem !-mondta majd eszébe jutottak a régmúlt képei , mikor ő is hasonló ruhákban volt ,mikor sok pénz hagyta el kezeit , mikor szép éttermekben ebédelt kedvesével . Értem ..-mondta majd elindult másfelé az úton . Felnézett a csillagra , és mélyet sóhajtott .
Igazad van drága ! -mondta hangosan, majd csak figyelte sóváran , bánatosan .- Nem vagyok senki , és semmi , ezt kell elfogadnom , és újra kell kezdenem . Miért ! -ordította haragosan mintegy a vakvilágba ...- Miért ? Hisz jót tettem ! Segítettem akkor mikor kellett..Kimentettem..Kitartottam ! Szenvedtem , harcoltam ! Szembe néztem másokkal a nézeteimért érte , értünk , még olyanokkal is kik közel álltak hozzám ! Akkor miért ?
-De csak néma csönd volt rá a válasz , viszont nem ez volt számára a legrosszabb , hanem az üresség ami a mellkhasában honolt ! Ezen elgondolkozott !
-Miért van ez ?- Ekkor rájött ! Nem a múlt hiányzik neki , hanem a megértő szó , a vidámság , mely mindennapjait kitöltötte addig , az ölelő szeretet, az aggódó kérdések , a gyereknevetés , az esti mesélés , a beszélgetés, a közös főzés , a vásárlás ,...mi is...hát minden mi a családdal jár ! Ekkor lehunyta szemeit , majd elnyomta érzéseit !
Megvan a baj , most már értem , de ez számomra úgy tűnik elérhetetlen éppen ! Mit tegyek ? Felnézett Tingudra , és látta hogy járja táncát odafent a családjával ! Bánatosan nézte , de örült is neki , hisz ő legalább boldog ki fontos neki ! Nem szólt semmit , csak tovább sétált ..egyszer talán -hagyta el a szó az ajkát !Talán, de ahhoz sokat kell még tennem , és időm nincsen !
És onnantól kezdve ez lett a férfi jelmondata !
Közben Tingud fentről figyelte a férfit , és látta viaskodásait ! Szemében újra szomorúság költözött , de nem tudta mi tévő legyen , hogy a számára oly
kedves férfit újra nevetni , örülni lássa . Azt nem tehette , nem adhatta mit a férfi szeretett volna , de elveszíteni sem akarta . Nagyot sóhajtott ,
amúgy csillagosan !-majd azt mondta ..- Egyszer talán !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése