Birtoklás

Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon, úgy gondoljuk a miénk.
A csodákat, talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik. Birtokába jut a Tudásnak...
a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül - csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG"



Birtoklás. Már régebben is foglalkoztatott a szó jelentése. Tudom magamról, hogy kicsit birtokló vagyok. Vagy nem is kicsit? Próbálok változtatni rajta, de nehéz. Elgondolkoztam rajta, vajon a férjemet birtoklom, és ezért birtokol ő is engem? Mert ugye azt kapom vissza amit adok- szól a mondás. Tudatomon kívül birtokolok, és ezért birtokolnak engem is, amiért lázadok?
A gyerekeimet birtoklom? Nem tudom. Nehezen engedem el magam mellől őket.
Az tény, hogy aki közel áll hozzám, elvárom, hogy szinte csak velem törődjön, csak rám figyeljen. Talán mert én is ezt adom..