Nőrablás

Marie elvált, harmincas éveiben járó nő volt egy tíz éves kislánnyal az oldalán.
Mivel gyermektartást nem nagyon kapott a lányka  apjától, így keményen küzdött, hogy lányának megadhasson mindent. A kislány szép volt, okos, bájos, olyan kis mindentudó.
Marie majdnem egész évben gyűjtötte pénzét, hogy elmehessenek nyáron néhány napra pihenni. Na, akkor merre?
Menjünk a fővárosba! Annyi szép épület, park, szobrok, múzeum, vidámpark, állatkert található ott, hogy a kislány bizonyára élvezni fogja. Együtt még nem jártak ilyen helyeken. Csak ketten! De jó lesz!  Marie gondolatban már csomagolt.
Jónéhányszor átgondolta, mit vigyenek magukkal, mit nézzenek majd meg.
Már alig várta az indulás időpontját. A kislánya, Eva is lázban volt.
-Anya, hol alszunk majd?
-Még nem tudom. Talán egy szállóban, esetleg rokonoknál, lakik a fővárosban egy-két ismerős is. Megoldjuk. Holnap kiválaszthatod, amiket hozni szeretnél: ruhákat, telefont, kártyát, fényképezőt, kedvenc plüss állatot...stb.
Eva bólintott.
-Rendben, Anya.
Este a kislány szorosan hozzábújt. Valami láthatatlan kötelék kötötte össze őket.
A gyermek a része volt, belőle egy darab. Az élete értelme. Eljött a reggel.
Szinte egész nap csomagoltak, pakolgattak. Busszal megyünk, az kényelmesebb. Zavartalan utazás, nincs átszállás- döntötte el Marie. És úgyis volt. Kézen fogta gyermekét, húzta a bőröndjét, a kislány is vitte saját táskáját.
A busz hajnalban indult. Felszálltak rá, és a fővárosig csak néhány helyen álltak meg. Nem volt annyira meleg sem, kényelmesen utaztak.
Megérkeztek a végállomásra. Marie végigsimította a kislány buksiját.
-Csüccs le Szívem, mindjárt telefonálok a nagybácsinak. A kislány leült. Marie elővette a telefonját. Beütötte a számot, de beszélni már nem bírt. Hátulról két erős kar ölelte át, szájához chloroform-os zsebkendőt tartva. Majd elvonszolták egy autóba.
A kislány ott ült a padon. A döbbenettől szólni sem tudott.
Most mi lesz? Hova vitték az anyámat? Nyugalom, keresek egy rendőrt.
Marie egy félhomályos szobában tért magához. Kezei összekötve, szája betömve.
-Hol vagyok?- ötlött az agyába. És hol van a lányom?
Ekkor megpillantotta a férfit. Ott állt előtte. Vékony volt, szőke, nem túl magas, zöld szemei őt nézték. Mélyrehatóan. A férfi olvasott a gondolataiban.