Adok-kapok

"Amit Te adsz másoknak, azt kapod vissza"- szól az idézet.
Amióta többet gondolkozok, mélyebben magamba nézek, próbálom megérteni a Miért-eket, tudom, hogy ez így van. Talán ez olyan körforgás, mint a jó és a rossz elemek állandó változása. Szeretek adni. Mindegy, hogy mit. Az, hogy kinek? Az még azért egyenlőre nem mindegy. Amikor adok, elérzékenyülök. Mindig a megajándékozott személy arcát figyelem, a tekintetét. És néha könnyezem. Úgy adok dolgokat, hogy nem várok érte semmit.
Adok, mert adhatok, mert szeretek, és mert szeretek adni. Igen, kapni is szoktam bőven.
Úgy érzem, én többet adok, mint amennyit kapok- és ez így van jól.
Nos..a héten csak kaptam.
A férjemtől..mostanában szinte mindennap meglepett valamivel. Tegnap pl. gyönyörű kék díszpárnákat vett nekem. Ahogy tálalta az ajándékozást, az játékos volt.
-Hunyd be a szemed, de ne less!- szólt rám mosollyal az arcán. Még a szeme is nevetett, ilyen ritkán fordul elő nála.
Hűha, most vajon mi lesz?
-Tudod, hogy nem szoktam lesni. Nem csalok!- feleltem.
És én lehunytam a szemeimet. Bevitte a dolgokat, lerakta az ülőgarnitúrára.
-Most már kinyithatod!
Megint úgy éreztem magam, mint egy kislány. Aki alig várja, hogy kinyissa a szemét, és rácsodálkozzon a meglepetésre.
Kinyitottam.
-Párnák?-ámultam el.
Sok díszpárnám van. Szeretem őket. Szeretem a tárgyakat, amelyek körülvesznek. Télen én is varrtam néhányat az unalmas esti órákban.
-Párnák bizony! És a férjem az arcomat leste. Próbálta leolvasni az érzelmeimet. Ismer. Tudja, hogy örülök mindennek, Ezért teszi ezt velem.
-Köszönöm szépen. Szétraktam őket, ízlésesen. De így már sok lett oda. A régieket majd selejtezem.
Aztán ma anyósom folytatta az adakozást. Már komolyan mondom, kezdek zavarban lenni, annyi mindent kapok. Hétvége révén nincs pihenés. Ilyenkor talán még többet dolgozunk. Reggel korán kimentünk hozzájuk, hogy a nagy meleg előtt végezhessük el a munkánkat.
Az étkezőbe lépve szép, színes narancsos árnyalatú paplan-párna garnitúra látványa fogadott. Rögtön észrevettem. Narancs..szín, élet, pezsgés, melegség, szeretet.
-De szép! Mikor vette?- kérdeztem anyósomat.
-Tetszik?- kérdezett vissza.
-Igen. Nagyon szép! És milyen puha!
-A tied.
-Tényleg?-néztem meghatódva.
-Köszönöm szépen. Majd nekiadom a lányomnak.
-Nem, ezt ne add oda, ezt Neked vettem! És én megértettem. Megöleltem a  nőt, aki nekem /számomra/ a férjemet felnevelte.
Hétfőtől jön a változás. Én fogok adni. Születésnapok, névnapok sorozata lesz, így élvezettel belevetem magam a vásárlásba. És újra adhatok.
Remélem , én is olyan örömet fogok okozni, amilyet én kaptam..