A lecke

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküs

zó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...


Hm...vonzalom=kötődés. Én is erről beszélek! Azért mert kötődöm valakihez, kedvelem a személyét, jól érzem magam a társaságában, nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok bele.
Megtanultam elviselni a vereséget- emelt fővel. Bár szerencsére nagyon ritkán szoktam veszíteni. Ha nagyon akarok valamit, elérem. Megtanultam, nincs lehetetlen. Minden a fejemben, az agyamban dől el. Akarok valamit, vagy sem? A varázsszó- akarom.
Persze, itt nem a lottó ötösre gondolok, mert azt azért nehéz lenne bevonzani. De hiszek a gondolat erejében, és a pozitív gondolat gyógyító hatásában.