Már jó néhányszor írtam az emberi kapcsolatokról. Főleg a virtuális kapcsolatokról, mert ezek azok amelyek mostanában körülöttem előfordulnak. A valós életben egyszerűen nincs idő hosszabb, tartós kapcsolatok kialakítására. Rohanunk, sietünk, nem figyelünk , nem törődünk egymással. Mindenki a saját életére, gondjaira összpontosít. Rohanunk a pénz, a számlák után. És miközben ezt tesszük, nem marad időnk élvezni az életet. Ledolgozzuk a munkahelyen a kis nyolc óránkat /jobbik esetben/, mert van aki 16-órázik,van akinek három munkahelye van, hogy elbírja tartani a családját, és vannak akik bizony csak dolgoznának, de nincs munkahelyük. Miután ledolgozzuk a munkaidőnket, hazamegyünk, minket nőket otthon vár a háztartás, és persze a gyerekekkel is foglalkozni kellene, ráadásul még éjjel legyünk Nők, és szeretők is a férjünk számára.
Nem csoda,hogy nincs időnk és kedvünk sem újabb emberi kapcsolatok kialakítására. Ezért marad a virtuál világ, a virtuális ismerkedés, kommunikáció, mert mennyivel könnyebb ez, hiszen otthonról megszokott kényelmes környezetünkben lehet új emberekkel gondolatokat átadni egymásnak.
Virtuális kapcsolatok:
Érdekesek, becsapósak. Egy részük illúzió. persze, lehet, hogy előfordul amelyből valós és tartós kapcsolat lesz, de ez nagyon ritka dolog. Olykor szeretek én is itt lenni.Van amikor jól érzem itt magam. Vannak emberek akikkel visszatérően kommunikálunk, viccelődünk, gondolatokat adunk és kapunk. Kötődünk. Minél jobban beengedjük a másik személyt a magán szféránkba- annál jobban. De mit adunk itt a másiknak? Gondolatokat, odafigyelést, törődést, szép szavakat? Igen, de csak mentálisan.Itt nincs fizikai kontaktus. Nincs érintés, látás, érzékelés, tapintás. Mégis megérintenek ezek a kapcsolatok bennünket. Ha véget érnek, fájnak, és hiányzik a másik.
Akkor mi ez az egész? Illúzió, önámítás, vagy az érzelmek mentális játéka?
Szerintem az utolsó lesz a helyes megfogalmazás. Mert ez nem generál valós érzelmeket.
Milyen vagyok? Nyitott a kapcsolatokra, mások gondolataira, véleményére. Szeretek vitatkozni. Mosolygós vagyok, humoros, érzelmes, érzékeny, gondolkodó típus. Persze, vannak rossz tulajdonságaim is.Igen, néha besértődök. Pedig nem szabadna. Türelmetlen vagyok, és még mindig birtokló. Bár már próbálok lazábban állni egy-egy kapcsolathoz, de ha valaki közel áll hozzám, még mindig rosszul esik, ha másnak is úgy ír, ahogyan nekem.
Valaki azt mondta nekem, olyan vagyok, mint egy nimfa. Egy nimfa aki játszik a férfiakkal, aztán meg semmi. Ez nem igaz!! Azt adom, amit kiváltanak belőlem. Ha humort, lazaságot kapok, én is azt adom vissza. Ha bunkóságot kapok, akkor nem viselkedek bunkón, de hűvösen, lekezelően helyreteszem az illetőt.
NŐ vagyok! Ugyanolyan jólesnek a szép szavak, mint bárkinek. De meg sem fordult a fejemben, hogy valaki ezek után másképp érezzen.
Lehet itt beleszeretni valakibe? A lelke, a gondolatai, egy-két kép alapján? Nos, beleszeretni nem hiszem, mert ahhoz/ nekem/ kellenének a fizikális megtapasztalások, de vonzódni lehet, nagyon is! Bár ez a vonzódás szerintem nem egyenlő a szerelemmel.
Sajnálom, ha valaki így érezne irántam, mert már annyiszor elmondtam, hogy kapcsolatban élek, nem áll szándékomban váltani. Aki kedvel, az fogadjon el így, amilyen vagyok!
Olykor humoros, gondolkodó, bájos, de máskor melankolikus, elkeseredett, szomorú- mert ilyen napjaim is vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése